8. rész: - Te más vagy mint a többi lány. (És egy díj.)

Megkaptam a második díjat is, aminek nagyon nagyon örülök. 

Köszönöm Lauraaaaa!♥ (http://icanchangeforyou.blogspot.hu/)

1. Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról.
2. A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell.
3. 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek.

1.)

Ez a múltkor már megvolt...:)

2.)

1. Melyik a kedvenc színed? Pink.
2. Mi a legnagyobb álmod? Hogy világszerte elismert író legyek, és Londonban élhessek. És hogy találkozhassak az összes olyan emberrel, akikre felnézek.
3. Melyik a kedvenc sorozatod? Victorious.
4. Ha lehetne egy szuper képességed, mi lenne az? Hmm... Talán az hogy tudjak teleportálni.
5. Ha vissza mehetnél az időbe (bármelyik korba, évszázadba) hova mennél? A nyolcvanas évekbe.
6. Van olyan szereplő a blogodban, akit egy ismerősödről mintáztál? Hű, szinte az összes.:D:D
7. Miért szeretsz írni? Mert így ki tudom fejezni azt, ami szavakkal sokszor nem megy. És mert itt egy olyan világba csöppenhetek, amilyenben én szeretnék élni.
8. Ha valamelyik 1D tag megkérné a kezedet, mit mondanál? Egy hatalmas igent. És azt hogy most a világ legboldogabb emberévé tett.
9. Voltál már Londonban? Voltam. De egyszer nem elég!

10. Ki az az ember az ismerőseid vagy családtagjaid közül akire felnézel, és miért? Anyára, mert ő egy nagyon erős ember, aki talpon maradt a legnehezebb időszakban is.
11. Hány blogot olvasol összesen? Hármat vagy négyet.

3.) és 4.) 

A múltkor már továbbadtam akinek akartam, úgyhogy ezt most kihagyom. 

- Nagyon jól éreztem magam veled Grace - mosolygott rám Harry, miközben a St. James Parkból sétáltunk kifelé.
- Igen, én is - viszonoztam mosolyát, majd lesütöttem szemeimet.
- És tudod arra gondoltam, hogy mivel ez nem volt igazi randi, ezért lehetne egy olyan is. Mármint igazi. Grace, én szeretnék tényleg randizni veled - állított meg egy pillanatra, majd szembe fordult velem.
- Ez egy igazán... Csábító ajánlat - haraptam ajkamba, majd elmosolyodtam.
- Rendben, akkor holnap - kacsintott rám.
El sem tudtam hinni amit az imént mondott. Eddig talán csak két fiúval randiztam. De igazán szerelmes még sosem voltam. Ezért amit iránta kezdtem el érezni, teljesen ismeretlen volt számomra. Reméltem hogy Harry is ugyanazt érzi irántam, amit én iránta.



Egy hatalmas vigyorral arcomon léptem be lakásunk ajtaján. Lerúgtam lábamról tornacipőm, majd besétáltam a konyhába, mivel ebéd óta eléggé megéheztem. Kivettem a hűtőből egy doboz tejet, majd kiöntöttem egy tálba. Jó sokáig kellett keresgélnem mire megtaláltam a kedvenc müzlimet, de megérte, mivel már úgy éreztem menten éhen halok. Leültem, majd elkezdtem enni, de nem sokkal később lépteket hallottam a folyosóról.
- Szia - köszönt Jade. Ahogy hirtelen elém lépett, nagyon megijesztett. Kissé fel is ugrottam az ijedtségtől.
- Úristen. Megijesztettél - sóhajtottam fel. - Mit csinálsz ilyen későn? - kérdeztem.
- Úgy gondoltam alapítok itt is egy állatkitömőklubot. Már van is rá három jelentkező. És holnap lesz az első gyűlés - Hát igen... Jade különös szerzet, ezt el kell ismerni.
- Aha - mosolyogtam zavartan, majd bólintottam egyet.
- Neked viszont le sem lehet vakarni a vigyort az arcodról. Jól érezted magad azzal a kis egoistával?
- Nem is egoista!
- Ó, szóval már véded is.
- Én nem védem! - csattantam fel. - De azt hiszem félreismertem... - gondolkodtam el. - Harry őszinte, kedves és megértő. Nagyon megkedveltem - mosolyodtam el a földet bámulva, majd fülem mögé tűrtem hajam.
- Ezt kötve hiszem. Na, én meguntam a Harryről szóló ódáidat hallgatni, úgyhogy visszamegyek a szobámba - mondta szokásos bunkó hangnemében, majd elsétált.
Most még Jade sem tudott kihozni a sodromból. Olyan érzésem volt, mintha nem is a földön lennék. Hanem valahol a felhők között. Azokban a pillanatokban azt gondoltam ezt az érzést senki sem veheti el tőlem.



Reggel álmosan kikászálódtam ágyamból, majd megdörzsöltem szemeimet és kinyújtózkodtam. Az idő már ilyen korán is napos volt és kellemes, aminek nagyon örültem. Odabotorkáltam a szekrényemhez, majd kikaptam belőle egy fekete topot, egy fehér, kissé kopottas pólót és egy világoskék halásznadrágot.
A fürdőben gyorsan elkészültem, majd rohantam is a konyhába hogy megreggelizzek.

A suliban ismét egy unalmas és rossz napot kellett végigszenvednem. Azt gondoltam hogy az ebédnél már semmi rossz nem érhet, de tévedtem...
Egy nagy adag áfonyaturmixszal kezemben elindultam Meganék felé, de néhány másodperccel később arra lettem figyelmes hogy valaki nekem jön, ennek következtében pedig az egész lila trutyi a ruhámra borul.
Az egész ebédlő rajtam röhögött, szóval a mai napon is megvolt hogy miért lettem a nevetség tárgya.
Amint az "elkövető" megfordult, alaposan szemügyre vettem. Egy tipikus menőcsávó jött nekem, akinek hatalmas udvartartása van. Arra mertem következtetni hogy ő lehet a suli királya. Amanda pedig a királynője.
- Ó, de béna vagyok... Ne haragudj! - mondta, majd egy bocsánatkérő mosolyt intézett felém.
- Aha... Persze, sajnálod - forgattam meg szemeimet, majd elsétáltam.
- Hé, várj! Tényleg sajnálom - ragadta meg karom. - Dan vagyok. Hát te?
- Grace - vetettem oda.
- Hogyan engesztelhetnélek ki?
- Úgy, ha most szépen visszasétálsz a kis világodba, ahol mindenki istenít. Na szia - löktem el utamból, majd elmentem.
- Remélem látlak még - kiabált utánam.

- Ki volt ez? - vonta fel szemöldökét Lola.
- Ő Dan, a suli legklasszabb pasija. Legalábbis a többiek szerint - mondta Megan.
- Hát nem tudom, engem nem igazán nyűgözött le... - szólaltam meg, miközben a lila turmixlevet próbáltam letörölni magamról.
- Hát azt nem csodálom, azok után hogy ilyen cikis helyzetbe hozott - nevetett fel Georgi.
- Örülök neki hogy te ezen ilyen jól szórakozol... - forgattam meg szemeimet.

Igen, ezen a nem túl szenzációs napon csak azt tartott életben hogy délután találkozhatok Harryvel. Persze amikor Georgi megtudta hogy igazából randizunk, teljesen kibukott. Szó szerint tört-zúzott, de aztán valahogy sikerült lenyugtatnunk.

Sosem reagálom túl az ilyen "Mit vegyek fel egy randira?" dolgokat, de azért nem akartam a legszakadtabb ruhámban elé állni, hiszen mégiscsak egy igazi randiról van szó. Nem is akárkivel...
- Kitalálom... Nem tudod mit vegyél fel, ugye? - állt meg összefont karokkal az ajtónak dőlve Megan.
- Eltaláltad - sóhajtottam fel, majd lerogytam a földre.
- Hát, ha akarod segíthetek. Nem szeretném hogy a nővérem nem megfelelő ruhában randizzon Harry Styles-szal - ölelt át, majd odasétált a szekrényemhez.
Néhány percig csak állt, és bámulta a szépen összehajtott ruhadarabokat.
- Grace, Grace, Grace... Sosem értettem a stílusodat - nézett rám tanácstalanul.
Megan mindig is a legcsinosabban öltözködő lány volt ötünk közül. Nekem ellenben sosem volt mérvadó a divat. Persze természetes hogy nem ronda ruhákat hordok, de megvan a sajátos stílusom, ami Megan szerint nem elég csajos és trendi.
- Oké, gondoljunk csak bele... Harry biztosan azt akarja hogy természetes legyél - jelentette ki, melyre heves bólogatással reagáltam.
Néhány másodperc után kikapott a szekrényemből egy virágokkal és pillangókkal díszített fehér rövid ujjú pólót, ehhez pedig úgy gondolta hogy egy sötétkék szűk szárú farmer passzol a legjobban.
- Tökéletes leszel Grace - mosolyodott el elégedetten.
- Köszönöm - adtam egy puszit fejére, majd elindultam a fürdőszoba felé hogy rendbe tegyem magam.

Izgultam. Tényleg izgultam. Tényleg tetszik Harry. Nagyon is... Ezért azt akartam hogy minden tökéletes legyen.
Izgatottan sétáltam be a nappaliba, majd levetettem magam Lola mellé.
- Kicsim, apa szeretne beszélni veled - sétált be a helyiségbe anya, majd odanyújtotta a telefont, jelezve hogy beszéljek apával.

- Szia apa - szóltam bele.
- Szia kicsim. Szóval randizol... Mondd meg ennek a Harry gyereknek hogy csak óvatosan, és semmit sem elsietni - Apu ilyen téren eléggé aggódós. Talán kissé túlságosan is. A kijelentései pedig olykor zavarba ejtőek.
- Apa, nyugi. Ez csak egy randi. Ráadásul csak az első. Szóval semmi ok az aggodalomra - nyugtattam kuncogva.
- Jól van - sóhajtott fel. - De azért csak tartani azt a két lépés távolságot - utasított komoly hangon. Szinte láttam az arcát magam előtt, amikor ezt mondta.
- Persze persze - forgattam meg szemeimet nevetve.
- Szia Grace, légy jó.
- Te is apu. Szeretlek - tettem le a telefont, majd visszaadtam anyának.

Mikor meghallottam hogy csengetnek, biztos voltam benne hogy Harry az. Szívem elképesztő sebességben kezdett el verni. Magam sem tudtam felfogni az érzéseimet.
Vettem egy mély levegőt, majd kinyitottam az ajtót. Nekem is azonnal hatalmas mosolyra húzódtak ajkaim, amikor megpillantottam Harryt, amint az ajtófélfának támaszkodva vigyorog.
- Szia Grace - nézett mélyen szemeimbe.
- Szia - pirultam el, majd lesütöttem szemeimet.
Beinvitáltam Harryt, majd utasítottam hogy üljön le egy pillanatra, amíg bepakolok a táskámba.

- Anyu, kérlek ne rettentsétek el tőlem - céloztam arra hogy ne mondjanak neki semmi hülyeséget.
- Persze kicsim. Akkor igyekszem Jade-et távol tartani tőle - veregette meg vállam, majd elsétált.


Reméltem hogy semmi baromságot nem mondtak neki, azonban amikor Harry eléggé feszengve ült a kanapénkon, arra mertem következtetni hogy történt valami.
- Minden oké? - léptem be a nappaliba.
- Minden teljesen oké. Kicsit beszélgettem Harryvel - vigyorgott rám ördögien Jade.
- Amíg nem voltál itt, Jade és Harry jól összevesztek - mondta Megan.
- Oké, nem akarom tudni a részleteket - emeltem fel kezeimet védekezésképpen, majd felnevettem.
Néhány perccel később megtudtam hogy csak egy kis gyerekes vita volt köztük, ami persze várható volt, mivel Jade köztudottan rühelli Harryt.


Végül sikerült megszabadulnunk az őrült családomtól, és elindultunk a randi színhelye felé, melyet én még nem tudtam.
- Na és hová fogunk menni? - mosolyogtam rá.
- A London Eyehoz - viszonozta mosolyom, majd megrázta haját.
- Nagyon kíváncsi vagyok. Fantasztikus lehet látni onnan az egész várost.
- Igen az - nézett el a távolba még mindig mosolyogva. - Egyébként, nagyon jól nézel ki - bókolt.
Arcom olyan pirossá vált, hogy egy paradicsom színével vetekedett.
- Köszönöm Harry - bólintottam. - Te is jól nézel ki - mondtam, miközben eltűrtem egy arcomba lógó hajtincset.
- Köszönöm - nevetett fel halkan. - Tudod ez a randi... Olyan igazi. Azt hiszem mostanság ez hiányzik az életemből - szegezte tekintetét az aszfaltra. - Örülök hogy te Harryt látod bennem, nem pedig csak a One Direction egyik tagját.
- Hát, én azt a Harryt kedveltem meg, aki csak szimplán egy egyszerű fiú. Aki mellett laza lehetek. És önmagam.
Rám szegezte tekintetét, majd egy finom mozdulattal kezemhez nyúlt, és összekulcsolta övéivel.
Abban a pillanatban szívem olyan hevesen kezdett el dobogni, hogy azt hittem menten kiugrik helyéről. A legjobb pedig az volt az egészben, hogy az ő gesztusaiból is arra mertem következtetni, hogy tényleg kedvel. Ahogyan én is őt.

Egy kiadós séta után odaértünk a London Eyehoz, ahol még körülbelül fél órát kellett sorba állnunk ahhoz, hogy feljuthassunk.
Amíg a sorban álldogáltunk, sokat beszélgettünk. Néhány rajongó is odajött hozzánk, és egyikük meg is jegyezte hogy mennyire aranyosak vagyunk együtt.

- Grace, én nem szeretném hogy ez a kapcsolat ne legyen igazi - suttogta fülembe, nehogy más is meghallja.
- Én sem szeretném - ráztam meg fejem, majd elmosolyodtam, mire ő is ezt tette.


A London Eyeról tényleg gyönyörű kilátás nyílik az egész városra. Amikor felértünk a tetejére, izgatottan sétáltam oda a kabin széléhez, hogy kikukkanthassak és jól szemügyre vehessem a szebbnél szebb épületeket.
Hirtelen azt éreztem hogy valaki mögém lép, és átnyúl vállam fölött.
- Látod? Ott van a St. James Park. És a fal, ahol tegnap ültünk - mutatott oda. Nagyon apróban tényleg lehetett látni.
Ahogy szinte hozzám simult, szó szerint majdnem libabőrös lettem.Nem tudtam uralkodni az érzéseimen, de őszintén szólva nem is akartam.
Mikor végigértünk a körrel, úgy döntöttünk visszamegyünk a Trafalgar Square-hez. Ezt a szokásos piros, emeletes buszon tettük meg.
Ilyen buszon utazni élmény. Olyan más, mint amilyenhez egy külföldi ember hozzá van szokva.


A Trafalgar Square-en lehetőségem volt közelről is megcsodálni azokat az oroszlánokat ábrázoló szobrokat, Harry pedig még képet is készített rólam velük.
A tér közepén álló szökőkútnál is csinált képet, azonban mikor egy pillanatra elnéztem, kapott az alkalmon és lefröcskölt.
- Hé! - kiabáltam nevetve, majd visszavágtam.
Néhány percen belül már annyira vizesek voltunk, hogy hajunkból csavarni lehetett a vizet. Az emberek érdekesen bámultak ránk, de nem nagyon törődtünk vele. Jól éreztük magunkat, és csak ez számított.

- Nem tudom te hogy vagy vele, de én éhen halok - sóhajtott fel.
- Én is éhes vagyok - mosolyogtam rá.
- Voltál már Nando's-ban?
- Még nem - válaszoltam.
- Hát akkor most elmehetnénk - kacsintott rám. Természetesen rábólintottam az ötletre.
A térhez közel van egy Nando's, amely tényleg csak néhány utcára van onnan.
Már kopogott a szemem az éhségtől, ezért nagyon örültem hogy végre táplálékhoz juthatok. A Nando's pedig állítólag jó hely, szóval nem aggódtam hogy nem fog ízleni amit ott kapok.
Két perc várakozás után a pincérnő levezetett minket egy lépcsőn, ahol sok-sok asztal volt, oldalt pedig kis bokszok, ahol eldugottan lehetett étkezni. Mi egy ilyenben ültünk le.
Az étlapon nem sok étel szerepelt, de amik rajta voltak, azok mind étvágygerjesztőnek tűntek. 
- Választottál már? - mosolygott rám Harry.
- Igen. Azt hiszem közepesen fűszeres csirkeszárnyat kérek - mosolyodtam el én is.
- Oké, akkor megyek és rendelek. Milyen italt hozhatok neked?
- Colát - böktem ki hirtelen ami először eszembe jutott.
Bólintott egyet, majd felállt és elment a pulthoz.
Néhány perce már üldögéltem ott, mikor hirtelen egy ismerős arc huppant le velem szemben.
- Szia... Grace, ugye? - Néhány másodperc után tudatosult bennem hogy Shay, az idegesítő volt barátnő ült le hozzám.
- Mit akarsz Shay? - kérdeztem nem éppen a legkedvesebb hangnememben.
- Vizes haj, ruha... Nando's... Szóval te is - beszélt titokzatosan. Kijelentése után nedves hajamhoz nyúltam, majd elgondolkodtam.
- Mire akarsz kilyukadni? - vontam fel szemöldököm.
- Fogadjunk ugyanarra a helyre vitt randizni, ahová engem is, és az összes többi lányt, akikből lássuk be, elég sok van neki. Először megnéztetek egy látványosságot és kedveskedett. Aztán a Trafalgar Square-nél hülyéskedtetek a szökőkútnál. Most meg eljöttetek a Nando's-ba. Haz már csak ilyen. Mindenkit ugyanoda visz - vonta meg vállát, majd intézett felém egy sajnálkozó pillantást.
Meg sem várva válaszom felállt, majd visszament az asztalához, ahol sok látszólag népszerű ember ült.

Gondolhattam volna. Miben is lennék más mint a többi lány? Ugyanoda visz randizni ahová mindenki mást. Csak egy újabb préda vagyok a kis vadászkalandjában. Hogy is dőlhettem be neki? Annyira ostoba vagyok...
- Már itt sem vagyok - motyogtam, majd felálltam és kiviharzottam az étteremből, lehetőleg úgy hogy a pultnál álldogáló Harry ne vegye észre.



Idegesen törtem be a ház bejárati ajtaját, majd a falhoz hajítottam táskámat, és berohantam a konyhába.
Duzzogva leültem, majd felsóhajtottam.
Hirtelen anya lépett be a helyiségbe, és bizonyára észrevette rajtam hogy nincs jó kedvem.
- Valami baj van szívem? - ült le mellém.
- Szerinted? - kérdeztem flegmán. Nem akartam rajta levezetni, de nagyon ideges voltam. - Egy idióta vagyok.
- De miért? Történt valami? - kíváncsiskodott.
- Inkább hagyjuk - forgattam meg szemeimet. Nem akartam vázolni a tényeket arról, hogy milyen idióta módon hagytam magam bedőlni.
Felálltam a székről, majd odasétáltam a hűtőhöz és kivettem belőle a meglehetősen méretes dobozban található csokifagyit.
Egy kanállal és a fagyival visszaültem anya mellé, majd elkezdtem enni. A csoki mindig segít ha bánatom van. De azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül.
- Jaj ne. Csokis fagyit eszel, közben durcás képet vágsz? Szerelmi bánat? - lépett oda hozzám Lola.
- Eltaláltad - sóhajtottam fel, majd ismét belekanalaztam a fagyiba.

Hirtelen csöngetésre lettünk figyelmesek.
- Kinyitom - forgattam meg szemeimet, majd felálltam és az ajtóhoz sétáltam.
Mikor kinyitottam, még idegesebb lettem, pedig az szinte már lehetetlennek tűnt.
- Szia Grace. Miért mentél el? - kérdezte mosolyogva, mire én ingerülten rácsaptam az ajtót.
- Menj el Harry! - mondtam idegesen az ajtón keresztül.
- De Grace - szólalt meg ismét mentegetőzve.
- Csak tűnj már el! - kiabáltam, majd elrohantam a szobámba.
Anya, Lola, Georgi, Megan és Jade is szemtanúi voltak ennek az elég érdekes párbeszédnek. A szobámból hallottam hogy valamelyikük kinyitja az ajtót.

- Szia Harry - szólalt meg anya. Nyilvánvalóan ő nyitott ajtót.
- Jó napot. Maga tudja mi történt, ami miatt ennyire feldúlt? - kérdezte Harry.
- Fogalmam sincs. Nem mondta el nekünk. Esetleg szeretnél bejönni, és megbeszélni vele a dolgokat?
- Nem, köszönöm. Lemegyek a ház elé, és megvárom ott - Arra mertem következtetni hogy azért nem akar a házban maradni, mert fél Jadetől. Mind félünk tőle, ez teljesen érthető.
- Rendben - válaszolta anya, majd becsukta az ajtót.

Idegesen feküdtem ágyamon, mellkasom alatt összefont karokkal, már vagy huszonöt perce.
- Grace, Harry már majdnem fél órája a ház előtt álldogál - tört be a szobámba Megan, akit követett Georgi is.
- Elég elszánt - motyogta Georgi.
- Pedig teljesen fölöslegesen áll itt, mivel nem akarom látni többet - mormoltam, miközben mereven bámultam magam elé.
- Anya, Lola és Jade már popcornnal a kezükben állnak az ablak előtt, azt várva hogy mikor megy el. Talán soha? - tette fel kérdését Megan.
- Na jó elég a műsorból - mondtam idegesen, majd felálltam és kisétáltam a nappaliba. - Nyugodtan elállhattok az ablakból, mert most szépen elküldöm Harryt. A műsornak vége - mentem át gyors léptekkel a helyiségen, majd felvettem tornacipőmet és lesétáltam a lépcsőházon keresztül házunk elé, amely egy elég forgalmas utca járdája.

Amint kiléptem az ajtón, megláttam hogy Harry a lépcsőn ülve bámulja az utcát.
- Menj el Harry. Fölösleges itt maradnod - Amint meghallotta hangom, azonnal felpattant és felém fordult.
Én éppen visszaindultam volna a lépcsőházba, mikor megállított.
- Nem megyek el, amíg nem mondod el mi a baj - állt meg előttem széttárt karokkal, válaszomat várva. - Láttam hogy Shay is ott volt az étteremben. Ő mondott valamit, ami miatt ennyire haragszol rám?
- Nézd Harry. Nem szerepel a terveim között egy hülye románc egy hülye, nyálas szépfiúval, aki ugyanoda visz randizni ötezer lányt! - emeltem fel kissé hangom.
- Mi van? Ezt mégis honnan veszed? - értetlenkedett.
- Shay mondta hogy őt is ugyanoda vitted... És az összes többi lányt, akikből elég sok van. Én viszont nem akarok csak a következő lány lenni a kis levadászott csajokról készült listádon - magyaráztam ingerülten, majd rámutattam. - Úgyhogy szerintem jobb lenne ha ezt most itt lezárnánk. Te pedig szépen kereshetnél valaki mást, akivel elmész ugyanarra a randira, és megcsinálod vele ugyanazokat a dolgokat amiket velem és az összes többi lánnyal. Zárjuk le ezt az egészet, oké? - Ezúttal már nyugodtabban beszéltem, majd megfordultam és elindultam visszafelé a lépcsőházba.
- Grace, várj már! Miért nem hiszed el nekem hogy veled most másnak érzem ezt az egészet? Igen, lehet hogy rengeteg lánnyal randiztam mostanság. De ez csak azért volt mert valaki olyat kerestem, mint amilyen te vagy! - szólt utánam. - Komolyan ezért borultál ki? Emiatt vagy ennyire dühös rám?
Itt már végleg betelt a pohár. Még neki áll feljebb? Velem senki ne szórakozzon. Főleg ne egy ilyen.
Mivel már eléggé messzi álltam tőle, vettem egy lendületet, majd elindultam felé, gyors lépteket véve.
- Oké, ez már több a soknál! Képes vagy engem hibáztatni ezért az egészért, amikor mindketten tudjuk hogy nem én szúrtam e... - Kiabálásom közepette hirtelen megakadt szavam, mikor Harry magához rántott, és puha, mézédes ajkait enyémekre tapasztotta.
Akkor jött el az a pillanat, mikor végleg elveszítettem az eszem. Ő kezeivel átkulcsolta derekamat, én pedig beletúrtam hajába. Azt hiszem ennél tökéletesebb nem is lehetett volna. Ugyan nem úgy képzeltem el az első csókunkat hogy éppen leordítom a fejét mielőtt ez megtörténik, de azt hiszem ez pont így volt a legjobb.
- Te más vagy mint a többi lány - simított végig arcomon, mikor ajkaink egy pillanatra elváltak egymástól.
Én csak mélyen belenéztem szemeibe, majd tekintetem ismét ajkaira szegeztem.
Arcom egy finom mozdulattal közelebb húzta övéhez, majd ismét megcsókolt. Csak szorított, és nem akart elengedni. Ahogy én sem őt. Akkor úgy éreztem, hogy az a pillanat akár örökké is tarthatna, mert nem bánnám. Nem bánnám, ha soha többé nem engedne el karjai közül.