6. rész: Csak Harry.

Hirtelen elkaptam fejem, majd lesütöttem szemeimet és kikaptam táskámból a mobilomat.

Természetesen Jade volt az, úgyhogy már készültem is néhány csípős megjegyzésre.
- Tessék? - szóltam bele a a telefonba, majd felsóhajtottam.
- Nehogy azt hidd hogy azért hívtalak mert érdekel hol vagy és mit csinálsz! - Na tessék... Már kezdődik is. - Hanem azért mert Georgi sikítva - jobban mondva ordítva - sír a padlón fetrengve, mivel két perce valaki feltett egy képet az internetre, amin te és az a Harry gyerek van. És most figyelmeztetlek Grace. Ha miattad megsüketülök, azért mert Georgi a képetek láttán kiakadt és hisztizni kezdett, akkor lelöklek London legmagasabb épületének a tetejéről - fenyegetett meg. Nála az ilyeneket nem kell komolyan venni. Vagy mégis?
Hirtelen egy csattanást és kiabálást hallottam.
- Grace, megszegted a megállapodásunkat! - kiabált a telefonba Georgi. - Azt ígérted hogy bármi is történjék, te soha nem jössz össze Harryvel!
- Nem, Georgi. Először is nem is jönnék össze vele! Izé, igazából... Másodszor pedig. Ilyen ígéretet sosem tettem - mondtam értetlenül.
- Oké... Talán lehet hogy ezt az ígéretdolgot most találtam ki. De ez akkor sem ér!- válaszolt nyafogó hangon.
- Figyelj. Ez csak egy ál... - Nem tudtam befejezni mondatomat, mivel Harry hirtelen befogta számat.
- Nem mondhatod el akárkinek hogy mi igazából nem járunk együtt - suttogta. Felráncoltam homlokom, majd idegesen lehámoztam számról kezét.
- Harry, ő csak a húgom! - forgattam meg szemeimet. - Ő csak tudhatja nem? - kérdeztem halkan.
- Na jó... De csak a családod. Szigorúan senki más! - utasított.
Bólintottam, majd visszaemeltem fülemhez a telefont.
- Georgi, ez egy hosszú és bonyolult történet. Ez csak egy álkapcsolat. Ezt akartam az előbb is elmondani.
- Mi a fene? - kérdezte teljességgel meglepődve. - És miért pont téged választott? Grace, mi történt még amiről nem tudok?
- Megvárnád amíg hazaérek? Akkor mindent elmondok ígérem.
- Na jó... - sóhajtott fel. - Akkor siess haza. Puszi - köszönt el, majd letette.


- Haza kellene mennem - mondtam Harrynek.
- Oké, de innen elég messze van a Hyde Park - húzta félre ajkait.
- Akkor majd felülök egy buszra - válaszoltam, majd elnéztem a távolba.
- Oké, én itt lakom kábé két utcányira, szóval akkor azt hiszem most elbúcsúzok - nyúlt bele zsebébe, majd bólintott egyet.
Éppen szólásra nyitottam számat, mikor hatalmas dörgésre lettem figyelmes, majd jó néhány kilométerrel arrébb megpillantottam egy villámot.
- Pazar... Esni fog? - Amint kiejtettem ezen kérdést számon, az eső a másodperc töredéke alatt zuhogni kezdett. - Azt hiszem megkaptam a válaszom - mormoltam, majd eltűrtem arcomból vizes hajtincseimet.
- Száraz helyre kell mennünk! - utasított Harry, majd kezét feje fölé helyezte, ezzel próbálva elhárítani az esőt.
Végül tudtam, ebből az lesz hogy Harrynél kötök ki, mivel a legközelebbi száraz hely az ő háza volt, ahol meg tudtam húzni magam.
Átfutottunk az egységes házakkal körülvett utcákon, majd elérkeztünk oda, ahol ő lakik.
Amint az ajtó elé értünk, azonnal elkezdte keresni lakása kulcsát, mely természetesen zsebe legalján volt.
Mikor végre sikerült kinyitnia az ajtót, mindketten megkönnyebbülten rohantunk be a tetővel fedett helyiségbe.
- Nyugi, csak addig maradok amíg eláll az eső - mondtam, majd kicsavartam hajamból a jelentős mennyiségű vizet.
- Rendben - mosolygott rám, majd bement a fürdőszobába.

- Öhm... Hol öltözhetnék át? - kiabáltam be a fürdőbe.
- Menj fel az emeletre. Ott lesz rögtön baloldalon a szobám - szólt ki.
- Köszönöm - válaszoltam, majd halványan elmosolyodtam. 

Követtem utasításait, majd felsétáltam egy hosszú lépcsőn, aztán bementem a szobájába. Aranyos kis helyiség volt, remek hangulattal.
Kivettem táskámból a ruhákat, melyeket a bál előtt viseltem. Szürke, szűk szabású topom kissé nedves volt, de abban a pillanatban nem nagyon érdekelt. Magamra kaptam még egy fehér galléros pólót és egy sötétkék farmert.
Hajam még mindig elég vizes volt, ezért megráztam, majd nyakam jobboldalára söpörtem.
Mielőtt kimentem volna a helyiségből, még egyszer körbenéztem. Odasétáltam egy fiókos polchoz, melynek tetején képek és apró tárgyak sokasága volt. Kicsit jobban megnéztem őket, majd megpillantottam egy képet, melyen Shay és Harry voltak egy partin, és lerítt az arcukról hogy nem kicsit voltak ittasak. A cseppet sem vonzó kép láttán megforgattam szemeimet. Ezt a képet elemeltem helyéről hogy közelebbről is szemügyre vehessem, azonban a kép mögött volt egy másik, feltehetőleg régi fotó, melyen Harry körülbelül ötéves lehetett. Valami jelmezes mulatságon készülhetett, mivel valami szuperhősjelmezben volt. Ez már sokkal jobban tetszett. Nagyon aranyos volt. Mellette kis ajándéktárgyak és egy papír volt, melyen az anyukája üzenete szerepelt. Az állt benne, hogy Harry mindig az ő kicsi fia marad, akármennyire híres is lesz. És hogy soha ne felejtse el honnan jött. Az is szerepelt a kis levélben hogy Holmes Chapel mindig az otthona marad, és hogy oda bármikor visszamehet.
Megható volt ezeket látni. Viszont nagyon úgy tűnt hogy Harrynek nem sikerült a földön maradnia...

Visszamentem a földszintre, ahol Harry immáron száraz hajjal és tiszta ruhában ült a kanapén.
- Kérsz valamit inni, vagy esetleg enni? - kérdezte, mire felpillantottam és szemébe néztem.
- Nem, most nem kérek semmit köszönöm - mosolyodtam el halványan, majd leültem mellé.

- Figyelj Grace... Tudom hogy a mai este nem ment teljesen simán, de én ennek ellenére jól éreztem magam. Izé, veled - mosolygott rám, majd kissé elpirult.
- Sosem gondoltam volna hogy egyszer ezt mondom, de én is egész jól éreztem magam veled, Harry - viszonoztam mosolyát.
El kell ismernem, elég meghitt pillanat volt. Talán ő most más mint a többi fiú?
Végre úgy érzem, hogy van valaki aki tényleg esélyt adna nekem arra hogy megismerhessen. Úgy érzem hogy végre van valaki aki magamért szeretne, úgy ahogy vagyok. De ő egy sztár, és a való életben kétlem hogy egy olyan lányra vágyna mint én. Hozzá egy olyan lány illik mint Shay. Egy tökéletes, híres, magabiztos csaj, aki ahhoz a világhoz tartozik mint amihez Harry. Én viszont nem mozgok az ő köreikben.
Ez az egész nagyon vicces, mert eddig nem is kedveltem. És valójában abban a pillanatban sem tudtam hogy tényleg kedvelem-e, csak ő másnak tűnt.

* Harry szemszöge *

Grace elképesztő lány. Különleges. Mellette olyan... Igazinak érzem magam. De teljesen mindegy mit érzek, mivel ő biztosan nem egy olyan fiúra vágyik mint én. Először is azért mert a háta közepére sem kívánna. Másodszor pedig, ha ez talán változna is, akkor is inkább egy átlagos, hétköznapi sráccal jönne össze, akivel normális életet tud élni. 

A meghitt pillanatot mobilom csörgése tette abszolút tönkre. Shay neve villogott a kijelzőn, ezért tudtam hogy most egy hisztiroham kitörése van készülőben. 

- Igen? - ráncoltam fel homlokom. 

- Harry Edward Styles! A mai napon kerestelek vagy tízezerszer! De te egyszer sem voltál képes felvenni - szólt bele a telefonba hisztérikus hangon. 

- Ne haragudj... - motyogtam. 

- De nem ez az oka annak hogy hívtalak. Mi az hogy szakítottál velem? - A hangjából már-már arra mertem következtetni hogy sír. 

- Figyelj Shay - sóhajtottam fel, majd megvakartam tarkóm. - Te is jól tudod hogy köztünk nem volt igazi kapcsolat.

- Neked mégis honnan lenne fogalmad arról hogy én mit érzek? - kérdezte felháborodottan. Ezt most mégis hogy érti?

- Holnap elmesélem a dolgokat egy kávé mellett, rendben? 

- Na jó legyen. Ja de kérlek válaszolj még egy kérdésemre. Miért pont ez a Grace, aki még csak nem is híres? Csak egy hétköznapi lány - mondta cinikusan. 

- Nem tudom... Csak úgy, összejött - gondolkodtam el. Nem mondhattam el neki hogy ez a kapcsolat - amit egyre inkább úgy éreztem hogy nagy bánatomra - nem igazi. Hiszen Shay képes lenne bosszúból elmondani hogy ez csak alibi, hogy megvédjem a jókisfiús imidzsemet, és ismét tiszta lappal indulhassak.

- Ó te jó ég... Holnap beszélgetünk Harry. Na szia - köszönt el flegmán, majd lecsapta a telefont. 

Értetlenül ránéztem a telefonra, majd visszacsúsztattam zsebembe. 

* Grace szemszöge *

Mindent hallottam a kis telefonbeszélgetésből. És tessék, erről beszéltem.  Még csak nem is vagyok híres. Csak egy átlagos, hétköznapi lány, semmi több. Talán hülyeség volt elvállalnom ezt az egész álbarátnődolgot? Hiszen mi nem vagyunk egy világ.

- Csak egy átlagos lány... - motyogtam, miközben mereven bámultam magam elé. 

- Jaj Grace. Lehet hogy nem vagy híres. De az nem azt jelenti hogy nem vagy különleges - érintette meg kezem Harry. Én még mindig csak szomorúan bámultam magam elé, elmerülve gondolataimban. - Na jó, nézz ide - mondta, mire felnéztem rá. Elkezdte forgatni szemeit, majd a végén megcsinálta azt az izét, amikor az ember mindkét szemével az orrát bámulja és olyan bamba képet vág. 

- Ezt most nevettetés céljából csináltad? - kérdeztem kuncogva. 

- Hát valami olyasmi - nevetett fel. - Nem akartalak szomorúnak látni.

- Ez igazán kedves, de remélem tudod hogy humoristaként nem csinálnál nagy karriert - nevettem fel én is. 

- Most vérig sértettél - biggyesztette lefelé ajkait, majd megpróbálta eljátszani hogy tényleg megsértődött - nem túl hitelesen.

- Ja és ha már itt tartunk színésznek sem lennél jó - mondtam még mindig nevetve, majd oldalba löktem. 

- Most miért? - kérdezte szomorú kiskutya képpel. 

- Most viccelsz? Láttam az alakításod az ICarlyban, és mit ne mondjak... Csapnivaló volt! - nem tudtam abbahagyni a nevetést, mikor a csodás, "Oscart érdemlő" alakítására gondoltam. 

- Oké, ebben van igazság... - gondolkodott el, majd elnevette magát.

Hirtelen egy teljesen más dolog jutott eszembe, és egészen másfelé tereltem a témát. 

- Egyébként Harry... Láttam a szobádban azt a kis polcot. És megnéztem a képeket amik rajta voltak - mosolyodtam el. - Nagyon aranyos kisfiú voltál. Tényleg. 

- Hát köszönöm - viszonozta mosolyom, majd elkezdte szürke pólója szélét birizgálni. - Ha végignézek azokon az emlékeken, mindig eszembe jut a régi életem. 

- Néha azért hiányzik ugye? - kérdeztem, majd belenéztem szemeibe. 

- Nagyon. De legfőképp az hiányzik hogy átlagos életet éljek. Hogy csak egy angol srác legyek, aki minden délután azt csinál a haverjaival amit akar. Hogy nem követik minden lépésem. Persze, imádom a rajongókat és nekem megadatott az, amiről sok srác egész életében csak álmodik, de néha éppen én irigylem az átlagos fiúkat. Néha csak egy hétköznapi holmes chapeli fiú akarok lenni.

- Hát akkor most légy csak simán Harry. Ne Harry Styles, a világhírű One Direction énekese, hanem csak Harry - mosolyogtam rá, majd biztatásképp bólintottam egyet. - Szóval, akkor kezdjünk tiszta lappal. Grace Harris vagyok. Hát te? - nyújtottam felé mosolyogva kezem.

- Harry vagyok, Holmes Chapelből - rázta meg szintén vigyorogva kezem. 

- Nagyon örülök. És Harry, mit szeretsz csinálni szabadidődben? 

- Szeretek a haverjaimmal lógni, Coldplayt hallgatni, és csak úgy zenélni. Tudod, olyan átlagos dolgokat csinálni - kacsintott rám. - És van egy lány... Akit nagyon... Nagyon szeretnék megismerni - Kicsit közelebb hajolt hozzám, majd mélyen szemeimbe nézett és elmosolyodott.

- Szerintem az a lány is nagyon szeretne téged megismerni - viszonoztam mosolyát, majd ajkamba haraptam.

Ismét egy tökéletes pillanat ment totálisan csődbe, mikor négy őrült tört be Harry házának ajtaján.

Természetesen Louis, Niall, Liam és Zayn voltak azok. 

- Ó szia Grace - nézett rám meglepetten Louis, majd intett egyet kezével.

- Ti mégis hogy jöttetek be csöngetés vagy kopogás nélkül? - kérdezte ingerülten Harry. 

- Hahó. Nekem is van kulcsom. Elfelejtetted? - kezdte el lóbálni maga előtt a méretes kulcscsomót.

- Oké. De ti még tényleg nem hallottatok arról hogy kopogás? - kérdezte Harry felháborodva. 

- Bocs tesó. Nem gondoltuk... Hogy megzavarunk majd valamit - kezdte el vonogatni szemöldökét Zayn, majd ránézett Niallre, aki halkan kuncogni kezdett. 

- Nem zavartatok meg semmit - forgattam meg szemeimet. - Milyen volt a bál többi része? 

- Kikosarazott egy csaj - nézett rám szomorúan Niall. 

- Nyugalom Nialler, túl fogod élni - veregette meg barátja vállát együtt érzően Liam. 

- De egyébként nagyon jó volt. Sokat táncoltunk - kacsintott ránk Louis, majd Niall-lel karöltve elindult a konyha felé. 

- És ti mit csináltatok? - hajolt ki sejtelmes mosollyal arcán a konyhából Niall. 

- Hát először is beleragadt a sárba a kocsim. Aztán eleredt az eső mi meg bőrig áztunk. Nagyon összesűrítve ennyi - válaszolt Harry. 

- Biztos nagyon jól szórakoztatok - kacsintott ránk sejtelmesen Zayn, majd levetette magát Harry mellé. 

- Én azt hiszem most megyek. Elállt az eső ugye? - szólaltam meg hirtelen, majd felálltam. 

- Már csak szemerkél - válaszolt Liam, mire köszönetképpen rámosolyogtam. 

- Grace - ragadta meg karom hirtelen Harry. - Ne vigyelek haza? - kérdezte, majd felállt a kanapéról.

- Nem szükséges - mosolyogtam rá halványan. - Majd megyek busszal. Úgyis meg kell még tanulnom az itteni közlekedést. 

- Rendben. Akkor kikísérlek - Elindult az ajtó felé, én pedig követtem őt. 

- Sziasztok fiúk - kiabáltam vissza a négy idiótának, majd ismét Harryre szegeztem pillantásom.

- Nem fogsz fázni? - kérdezte aggódva Harry, majd kivett az előszobában lévő szekrényből egy bő, szürke kardigánt. - Ezt vedd fel, nehogy megfázz nekem. 

- Köszönöm - mondtam, majd magamra kaptam. - Ígérem visszajuttatom - mosolyogtam rá. 

- Ó, nem annyira fontos. Úgyis olyan jól áll neked - nevetett fel halkan, majd én is ezt tettem.

- Hát akkor szia Harry - mosolyogtam rá halványan, majd kinyitottam a lakás ajtaját, melyen a hűvös, esőillatú levegő és a Hold fénye áramlott be. 

- Vigyázz magadra Grace - Közelebb hajolt hozzám, majd adott egy puszit arcomra. Abban a pillanatban mintha nem is lettem volna magamnál. A szívem olyan hevesen kezdett el verni, hogy féltem, Harry is meghallja.
Miután sikerült nagyjából visszatérnem a valóságba, elpirultam és lesütöttem szemeimet.

Amint kiléptem az utcára, máris gondolkodni kezdtem. Harry olyan más mint amilyennek beállítottam. Nem is annyira beképzelt mint ahogy gondoltam. Talán elsőre mindenki ezt hinné, de nem. Ő egyszerűen csak jó fej. 

* Harry szemszöge *

Amint Grace kilépett az ajtón, én becsuktam azt magam mögött, és nekidőltem, majd felsóhajtottam. Még fel kellett dolgoznom ezt az egész estét.

Dudorászva visszasétáltam a konyhába, ahol már mind a négyen tömték magukba a pizzát, melyet a mélyhűtőben találtak. 

- Mi ez a jókedv Hazza? - kérdezte Liam, majd oldalba bökött. 

Leültem hozzájuk, majd magamhoz vettem egy szelet pizzát. 

- Nem kell válaszolnod. Tudjuk hogy Grace a jókedved oka - mondta Louis, majd kiült arcára egy huncut vigyor.

- Ez a lány hihetetlen... - bámultam magam elé, miközben gondolataim csak Grace körül forogtak. - Tudjátok, ő új dolgokra ébreszt magammal kapcsolatban - emeltem fel hirtelen fejem. - Szembesít olyan dolgokkal, amikkel más nem. És ez fantasztikus. 

- De hát két nappal ezelőtt még azt mondtad ki nem állhatod - vetett felém Niall egy értelmetlen pillantást.

- Ugye milyen hihetetlen hogy mennyire gyorsan megváltozott a véleményem róla? - kérdeztem elképedve, majd elgondolkodtam. 

- Haver, szerintem te kezdesz beleszeretni Gracebe - nézett rám kikerekedett szemekkel Louis. 

- Hát én magam sem tudom mit érzek - sóhajtottam fel, majd elgondolkodtam. 

* Grace szemszöge *

Sikerült zökkenőmentesen hazajutnom, mikor már nagyon késő volt. Halkan benyitottam a házba, majd levettem cipőmet és besétáltam a konyhába egy pohár narancsléért.

Mikor ott végeztem, még várt rám egy út a fürdőbe. 

Hirtelen megálltam Lola szobája előtt, ahonnan erős fény áramlott ki. Az ajtó szinte teljesen nyitva volt. Bepillantottam rajta, majd megláttam hogy Lol az ágyán ül, és valami ősrégi romantikus drámát néz a tévében.  

- Szia - intett kezével. 

- Szia Lola - mosolyogtam rá, majd éppen továbbmentem volna a fürdőszoba felé, mikor megállított. 

- Na gyere be, pattanj le mellém és mesélj - bólintott fejével, jelezve hogy jöjjek be. 

Bementem a halvány rózsaszín falú szobába, majd levetettem magam fehér ágyára. 

- Mi ez a Harrys dolog? Beavatsz? - mosolygott rám. 

- Vicces történet. Vagyis, igazából annyira nem is vicces - nevettem fel halkan, majd elkezdtem körmömet birizgálni. - Aznap mikor a koncerten voltunk, Harry fejbe vágott a kocsija ajtajával. Aztán haza akart vinni, de elkezdtek követni a paparazzik. Ezért hozzá kellett mennünk. Utána hazahozott, de másnap megjelentek az újságban olyan képek, amin éppen az látszik ahogyan bemegyek a lakásába. Ezért kaptam ki a kezetekből azt az újságot. És ha ez még nem lenne elég, most az imidzse érdekében el kell játszanunk hogy járunk. És igazából fogalmam sincs miért vállaltam el ezt az egészet - vontam meg vállam, majd körmömet kezdtem el rágni. 

- Ne rágd a körmöd! - csapott rá kezemre. - Szóval ez egy álkapcsolat... Már mindent értek. 

- Csakhogy most már egyáltalán nem utálom. Végre úgy érzem hogy lenne valaki, aki magamért szeretne, úgy ahogy vagyok. De aztán belegondolok hogy ő mennyire más mint én. Nem tartozom abba a világba amibe ő. És ki tudja? Talán nem is kedvelne, ha tényleg megismerne - bámultam mereven magam elé. 

- Én ezt nem gondolom így - mondta, majd jobboldalon fülem mögé tűrte hajam. - Ha megismerné tényleg, az igazi éned, azt a Gracet akit én is ismerek, biztos vagyok benne hogy imádná - mondta, majd átölelt. - Különleges dolgokra vagy hivatott kölyök - puszilta meg fejem. 

- Tudod Lola, a magad módján te is jó testvér vagy. Nagyon is - bújtam hozzá. 

Hirtelen érdekes hangokat kezdtünk el hallani, majd értetlenül Lolára néztem.

- Jade is fenn van. 

- Ó, ez magyarázatot ad a különös hangokra - nevettem fel. - De most komolyan. Te tudod mit csinál? - vontam fel szemöldököm. 

- Ollókat dobál a falba, amik Harry fejével vannak kitapétázva. Ja, és néhány órával ezelőtt még exkluzív One Direction woodoo babákat is gyártott - forgatta meg szemeit, mire nevetni kezdtem, és néhány másodperccel később már ő is ezt tette. - De persze nem tud a fiúknak ártani vele. Szóval nem kell féltened Harryt - kacsintott rám, mire én bosszúból összeborzoltam haját. 

Végül Lola mellett aludtam el, nedves ruhában, de ez mind nem számított, mivel iszonyatosan fáradt voltam. 

De mielőtt még elaludtam volna, gondolataim csak Harry körül forogtak. A mai nap folyamán rendesen meglepett.

Egész eddigi életemben arra vártam hogy valami meghatározó és nagyszerű dolog történjen velem. És valami azt súgta nekem, hogy Harry része lesz annak a meghatározó dolognak.