2. rész: Ez fájt...

* Harry szemszöge *

Egy hatalmas vigyorral arcomon kinyitottam szemeimet, majd kinyújtózkodtam és kellemes tempóban kikászálódtam az ágyból. 

Első utam a fürdőszobába vezetett, ahol tudatosult bennem hogy akkor is elképesztően jól nézek ki, mikor még álmos vagyok. 

Lekullogtam a konyhába, ahol nagy meglepetésemre Louisba botlottam. Ő mindig korábban kel mint én. 

- Jó reggelt - köszöntem oda mosolyogva. 

- Na mi ennek a hatalmas jókedvnek az oka? Csak nem a mai koncert? - tette fel kérdéseit. 

- Eltaláltad. Na meg az utána következő afterparty. Hatalmas buli lesz, az biztos - kacsintottam rá. 

- Igen, már én is nagyon várom. Na de én már rohanok is, mivel a próba hamarosan kezdődik, de előtte még szeretnék találkozni Eleanorral. Szia - Ezen mondatok után már az előszobában is termett, majd felvette cipőjét és sietős tempóban távozott a házból. 

Én kényelmesen megreggeliztem, majd levetettem magam a kanapéra - természetesen még pizsamában -, mintha semmi dolgom nem lenne. 

Néhány perce már nézhettem a tévét, mikor csöngetésre lettem figyelmes. Odacsoszogtam az előszobába, majd ajtót nyitottam, ahol a menedzserünk, Paul állt előttem. 

- Ó, szia Paul - köszöntem neki vigyorogva, majd mikor eszembe jutott hogy még mindig egy szál pizsamában virítok, kissé elpirultam. 

- Ne jópofizz Harry, most nincs jó kedvem - ráncolta fel homlokát, majd utat törve magának besietett a nappaliba. 

Én teljes nyugodtsággal követtem, majd az említett helyiségben megálltam előtte. 

- És mi a nyugtalanságod oka? - kérdeztem. 

- Először is az, hogy ma egy igen meghatározó koncert áll előttetek, és te még délelőtt fél tizenegykor pizsamában császkálsz. 

- Bocsánat, máris megyek felöltözni - S ezzel a lendülettel el is indultam a lépcső felé, de Paul megragadta pólóm és elég erősen visszarántott. 

- A-a. Nem mész sehová amíg be nem fejeztem a mondandóm! - parancsolt rám. 

- Értettem kapitány - helyeztem magam elé kezeimet védekezésképpen. 

- Mégis hogy gondolod azt, hogy minden nap más lánnyal mutatkozol, őrületesen partizol és sztriptízbárokat látogatsz meg, mikor elméletben van barátnőd? - Hát igen. Elméletben... Volt egy úgynevezett "kapcsolatom" Shay Parkerrel, aki történetesen egy újonnan befutott világhírű szupermodell. Csak néhány hónapja van a szakmában, de már olyan divatcégekkel dolgozott együtt mint a Chanel, vagy a Gucci. Neki kellett egy híres barát hogy népszerűsíthesse magát, nekem meg jól jött imidzsnek. Végül is az emberek úgyis azon a véleményen vannak, hogy a híres emberek szintén ismert személyiségekkel illenek a legjobban össze. Hosszú ideig én is ezt hittem... Egyszóval mindketten tudtuk hogy a köztünk lévő kapcsolat nem a szerelmen és az őszinte érzéseken alapul, de tisztában voltunk vele hogy ez mindkettőnknek csak a javára válhat. - A sajtó folyton rajtad csámcsog. Azt terjesztik rólad hogy egy tipikus rossz fiú lesz belőled, aki kicsapongó életet fog élni. Csak hogy te egy olyan fiúbanda tagja vagy, akinek a fő célközönsége a tizenéves lányok. Egy kis tinibanda vagytok, akinek példát kell mutatnia. De ha nem vagy képes uralkodni magadon, akkor lőttek neked és a bandának is.

Mostanában tényleg elszállt velem a ló. Beképzelt lettem és azt hittem mindent megtehetek. Bár akkor, abban a pillanatban ez még nem tudatosult bennem. 

- Értem... - motyogtam. 

- Remélem érthető voltam. Ja, és remélem az is magától értetődő hogy a nyilvánosságot most egy ideig kerülöd. Itt persze nem a koncertekre gondolok, mivel azokon részt kell venned. De a kötelező programokon kívül nem mutatkozhatsz kamerák előtt. Azt akarom hogy elcsendesüljenek körülötted a dolgok, és minden visszatérjen a normális kerékvágásba. Szóval nem akarlak viszontlátni semmilyen újságban. Nem akarom hogy írjanak rólad. Se hideget, se meleget. Menj el segíteni kutyamenhelyekre, vagy mit tudom én... De azt akarom hogy megint az aranyos kis Harry Styles legyél, aki úgy viselkedik mint egy gyerek, nem pedig úgy mint egy drogos rocksztár. 

- Várj. Ez azt jelenti hogy ma nem mehetek el a koncert utáni... - itt hirtelen elakadt a szavam. 

- Afterpartyra? Igen kölyök, eltaláltad. A koncert után az első dolgod hogy hazagyere. Világos? - fúrta dühös tekintetét enyémbe. 

- Persze - bólogattam hevesen. 

Nagyon vágytam arra hogy elmehessek abba a buliba. És eddig magától értetődő is volt hogy elmegyek. Csakhogy ez a kis incidens igencsak keresztezte a terveimet. 

Hirtelen ismét csengetésre lettem figyelmes. Odaballagtam az ajtóhoz, majd kinyitottam. Eléggé meglepődtem mikor Shay mosolygó arcával találtam szemben magam. 

- Szia édes - mondta, majd adott egy puszit arcomra. 

Igen, mindig beceneveken hívtuk egymást, de valójában mindketten tudtuk hogy ez az egész köztünk nem valódi.

- Hali - köszöntem vissza egyhangúan, majd beinvitáltam a házba. 

Paul kedvesen odaköszönt Shaynek, majd közölte hogy neki halaszthatatlan dolga akadt, ezért el kell mennie. 

- Aztán ne feledd amit mondtam! - kiabált még egyszer vissza az ajtóból, majd távozott. 

Shay teljesen otthonosan mozgott a házamban, mindent olyan könnyedséggel csinált mintha ott lakna. 

- Olyan izgatott vagyok a parti miatt! - szólt ki a konyhából. 

- Shay, te nem is vagy meghívva - forgattam meg szemeim.

- Kicsim, ahová te meg vagy hívva, oda én is - sétált ki a helyiségből, majd megállt előttem. - Butus - borzolta össze hajam, majd leült mellém. 

El akartam menni a buliba, de ezt csak úgy lehetett megvalósítani, hogyha Paul és az egész média tudta nélkül megyek be a partira. És természetesen ugyanilyen feltűnés nélkül távozok is. 

* Grace szemszöge *

Elérkezett a délután ideje, Georgi és Meg pedig már extázisban tomboltak a nappaliban. Én ugyanebben a helyiségben próbáltam olvasni, de ekkora hangzavarban nem igen lehetett. 

- Ilyen körülmények között az embernek egy perc nyugta sincs - mormoltam orrom alatt. 

- Ó Istenem! Találkozni fogok Harry Styles-szal! - sikított fel Georgi. 

- Nem akarlak elkeseríteni, de nem VIP jegyetek van - szólt ki a konyhából Andrew, aki éppen valami fagyit tömött magába, és természetesen teli szájjal beszélt. 

- Muszáj lerombolni az álmainkat? - forgatta meg szemeit Meg. 

- Bárcsak egyke lennék - szólalt meg jellegzetes mély hangján Jade, miközben pankrációt nézett a tévében. 

Lola szokásosan a könyveit bújta, mivel a nap minden egyes percében azon izgult hogy mi lesz ha nem tudja letenni az év végi vizsgákat. Ez még elég messze volt, de ő már folyamatosan csak erre koncentrált. 

Hirtelen anya lépett be az ajtón, aki éppen a bevásárlásból vergődött haza, ezáltal pedig egy rakás zacskó volt a kezében. 

Azonnal odarohantam hozzá, majd segítettem a zacskókat becipelni a konyhába. 

- Köszönöm Gracie - nézett rám hálásan anya, majd kipakolta a hűtőbe rakandó élelmiszereket. - Gyerekek, a nagyi egy hét múlva ellátogat hozzánk - szólt a többiekhez is. 

Jade számára az anyai nagymamánk volt az egyetlen, akiről tényleg kimondta hogy szereti. Fogalmam sincs miért, de a köztük lévő kapcsolat nagyon erős volt. Vele én is nagyon jól kijöttem.

- És izgatottak vagytok már az este miatt? - kérdezte anya. - Ja és Andrew, remélem tudod hogy neked kell elfuvaroznod a lányokat - kiabált be Andrew szobájába, aki akkor már rég a gép előtt ült. 

Hirtelen azt hallottuk meg a szobájából, hogy idegesen kiabálni kezd. 

- Nem nem nem nem nem nem nem! - futott ki szobájából. - Miért miért miért miért? Ti ti ti ti ti ti ti! - mutatott ránk idegesen, mellyel azt akarta érzékeltetni hogy utálja amiért megszülettünk. Hát igen, mi és a testvéri szeretet... 

- Andrew, ez nem olyan nagy kérés - nézett rá könyörgően anya. 

- Amíg ti nem születettek meg, szebb volt az életem... 

- De Andrew... Csupán két évig voltál egyke - néztem rá értetlenül. 

Bolond egy család vagyunk, az már biztos... 

Este bekászálódtunk az ötszemélyes kocsiba hatan, ami elég kényelmetlen és veszélyes is volt egyben, de a mi nagyokos bátyánknak eszébe se jutott volna hogy a megtakarított pénzéből inkább egy hétszemélyes autót vegyen...

- Nem tudnál gyorsabban vezetni? - kérdezte felháborodottan Megan. 

- Kedves Meg, már így is túlléptem a sebességhatárt - forgatta meg szemeit Andrew. 

- Nyugi lányok, nem fogtok lekésni a szerelmeitekről - szólalt meg nyugtatásképpen Lola. 

- De le fogunk, mivel Andrew úgy vezet mint egy nagymama! - mondta idegesen Georgi. 

Én csak türelmetlenül figyeltem az eseményeket. Egyrészt azért mert Lola hátsója elég bökő volt, másrészt azért mert a levegő is fogytában volt. Lehúztam az ablakot, majd belegyeztem egy kis friss levegőt. 

Szemem hirtelen Jade "I hate the world" pólójára tévedtek. Neki szinte az összes pólója azzal a felirattal kezdődik hogy "Utálom".

Amint odaértünk, önkívületi állapotban lévő lányok sokasága közé kerültünk. Egyesek az arcukra, mások pólójukra, míg néhányak plakátokra írták fel a fiúk nevét. Voltak akik örömükben sírtak és azt hajtogatták hogy az álmuk végre valóra válik. 

Georgi és Meg is izgatottan ugrándozott mellettünk. 

- Túl késő már hogy hazamenjek? - sóhajtottam fel. 

- Igen - bólogatott egykedvűen Lola, aki láthatóan szintén nem élvezte ezt az egészet.

Jade csak azért várta hogy végre bent legyünk és a srácok kilépjenek a színpadra, mert meg akarta őket dobálni paradicsommal.

- Hahaha, végre megdobálhatom majd a kis nyálgépeket! - kacagott ördögien Jade. 

- Feltéve ha sikerül olyan közel állnunk, hogy elérhető távolságban legyenek. Amit kétlek, mivel Andrew lassabban vezetett mint az aki egy napja vezet forgalomban - idegeskedett Megan. 

Végre sikerült bejutnunk és a tömeg nem taposott össze. Bár ez még csak a kezdet volt, mivel a küzdőtéren alig lehetett levegőt kapni, annyian voltak.

- Remek... Állhatok másfél órát a fullasztó tömegben csak azért, mert apa azt akarta hogy együtt legyünk... - mormoltam orrom alatt. 

- Ne már! Túl messzi vagyunk. Így nem fogom tudni terrorizálni őket - biggyesztette lefelé ajkait Jade. 

- Szerintem ne hangoztasd ennyire ezen szándékaidat, mert a végén azon kaphatod magad hogy a Directionerek péppé vernek - tanácsolta Meg.
Jade ezen mondat után kissé elcsitult, ám ez nem tartott túl sokáig...

Természetesen nem sikerült valami közel állnunk a színpadhoz, de ahogy Megant és Georgit ismerem, tudtam hogy mindenkit félrelökve az első sorba fogják küzdeni magukat.

Amint kilépett az öt fiú, a lányok olyan erősségű sikításba kezdtek, hogy azt hittem ott helyben megsüketülök.
Egyszerűen mikor ránéztem annak a Harrynek a fejére, már akkor tudtam hogy ez a gyerek el van telve magától. Ahogy jár, veszi minden apró mozdulatát, lesüt róla hogy azt hiszi körülötte forog a világmindenség.
Nem mondom hogy a számaik rosszak, mert ha ezt tenném, akkor hazudnék. Egészen hallgatható. Ám az előadóik teljességgel hidegen hagynak.

- Jézusom! Végre láthatom a férjem... Élőben! - sikított fel Georgi.
- Megszállottak vagytok! - néztem rá és Meganre elképedve.
- Ez nem megszállottság. Ez szerelem - sóhajtott fel vágyakozva Meg, majd tekintete ismét arra a Zaynre tévedt.
Jade paradicsomos terve nem úgy sült el ahogy gondolta, mivel az úgynevezett fegyverei csak ártatlan lányokat találtak el.
- Hupsz - húzta félre ajkait Jade. - A fenébe Georgi, menjünk már közelebb! - mordult rá Georgira.
- Szerinted mennénk ha tudnánk? Csakhogy éppenséggel így is megfulladunk. De ennyit képes vagyok megtenni Harryért.
- Ó, atya ég... Hova keveredtem? - temettem arcom kezeimbe.
- Igen, ugyanezt kérdezhetném én is - nézett rám megértően Lola. - A francba már, fáj a lábam, szomjas vagyok és alig kapok levegőt. Nem értem miért kellett ide eljönnünk.
- Elég volt Lola! Fogd már be! Neked mindennel csak bajod lehet? Eljövünk ide, együtt vagyunk és nekünk valóra vált az álmunk. De nem, te csak panaszkodni tudsz. Soha semmi nem elég jó neked - förmedt rá Megan.
Csak mi vagyunk képesek egy koncert kellős közepén összeveszni... A körülöttünk lévő lányok néhány másodpercig minket bámultak, majd szemük ismét a színpadon álló öt "szexi" fiúra tévedt.
Én már csak arra vártam hogy végre vége legyen ennek az egésznek, hazamehessek és lepihenhessek.


Mikor a fiúk elénekelték az utolsó számot, Georginak és Megannek sikerült végre az első sorokba küzdeni magukat, ám hiába mert a fiúk akkor már lesétáltak a színpadról.
Idegesen toporzékoltak, mert tudták hogy csupán egy hajszálnyi választotta el őket attól hogy esetleg megérinthessék imádatuk tárgyát.


- Nem hiszem el hogy csak egy ilyen pici választott el attól, hogy egy méterről láthassam Zaynt - mutatott ujjaival Megan egy jelentéktelen kis távolságot.
- Én meg majdnem megérintettem Harryt. De csak majdnem... - biggyesztette lefelé ajkait Georgi, majd végigsimított hosszú fekete haján.
- Hát így jártatok - vontam meg vállam. - Hazamehetnénk végre? - kérdeztem, majd összehúztam magamon világoskék farmerdzsekim, melyen a szél kissé átfújt.
- Nem nem nem! - rázta meg fejét Meg, mire Lola megforgatta szemeit. - Még végzünk egy kis kutatómunkát.
- Mit? - kérdezte értetlenül Jade.
- Hahó! Ma lesz egy afterparty. És arra ugyebár mi nem mehetünk be. De az épület körül ólálkodva elkaphatjuk őket. Jaj Jade, még én sem vagyok ilyen buta - játszotta a nagyokost Georgi.
- Na persze, nem vagy buta... - jegyeztem meg olyan halkan, hogy Georgi semmiképpen se hallja meg.

* Harry szemszöge *

- Haver, hogy gondoltad hogy bejutsz a partira? - kérdezte Louis, mikor még az öltözőben készültünk a bulira. 

- Mindent kiterveltem Lou - kacsintottam rá.

- De azt hittem Paul világosan megmondta hogy nem mehetsz el. A helyedben nem mernék szembeszállni vele. Már csak a banda érdekében sem. 

- Louis, nyugi! Bízz csak mindent rám. Feltűnés nélkül bemegyek a partira, és természetesen úgy is megyek ki. Odabent meg egyébként is minden zártkörű - érveltem. 

- Félek hogy ez lehetetlen Harry - vonta meg vállát. 

- Lehetetlen lenne... Nélküled. 

A tervem a következő volt: a legmédiamentesebb helyen várunk egy kicsit a fekete Range Roveremmel, aztán mikor azt hiszik a fotósok hogy már mindenki bent van, én és Louis feltűnés nélkül bemegyünk és bulizunk egy hatalmasat. Eldugott helyszín gyanánt választásom végül egy sikátorra esett.

És hogy miért volt ilyen fontos nekem ez a buli? Magam sem tudom... Talán csak fel akartam vele vágni. Vagy a felhajtás miatt. Mostanában semmi ilyenből sem akartam kimaradni. Hiszen én vagyok Harry Styles! Engem semmiből sem hagyhatnak ki. Minden VIP bulin ott kell lennem. 

Beültünk a kocsimba, majd bekapcsoltuk a rádiót, hogy eltöltsük valamivel az időt a kis akciónk előtt. 

* Grace szemszöge *

Már vagy tízperce sétáltunk annak érdekében hogy levadásszunk egy sztárt, mikor Georgi hirtelen levegő után kapkodva kezdett el mutogatni egy sötét út felé. 

- Az ott... Az ott...

- Tuti hogy Harry kocsija! - kiabálta önkívületi állapotban Megan. 

- És akkor mi van? Az csak egy kocsi - forgattam meg szemeimet. Meggyőződésem volt róla hogy képesek lennének mintát és ujjlenyomatokat is venni az említett autóról. 

- Khm... - köhintett egyet Lola. - Szerintem tudok egyet mutatni, ami még ennél is nagyon lázba tud hozni - mutatott egy kivilágított épületre, mely körül hemzsegtek a fotósok. 

- Igen igen igen! Itt van a buli. És... Ne! - Itt hirtelen elakadt Megan szava. - Az ott Niall - Álla szó szerint majdnem a földet súrolta.

- Szét kell válnunk! - vetette fel az ötletet - jobban mondva parancsot - Georgi. - Mi megyünk Niallhöz, hmm... Grace, te pedig mész a kocsihoz és lefotózod, ujjlenyomatot veszel, és a többi... - Hogy megmondtam. Ujjlenyomat... 

- Mi? De miért én? - kérdeztem szomorúan. 

- Ez csak egy aprócska feladat. Ugye megteszed nekünk? - néztek rám kiskutyaszemekkel. Ennek soha nem tudtam ellenállni.

- Jól van legyen... - sóhajtottam fel, majd megforgattam szemeimet. 

- Imádunk Grace! - mondták egyszerre, majd kezembe nyomták fényképezőjüket.

Jade és Lola elkísérték a lányokat, és engem természetesen - mint mindig - egyedül hagytak.
Elindultam a sikátor felé, majd befordultam.
Ahogy egyre inkább közeledtem a kocsihoz, azon kezdtem el gondolkodni hogy mi olyan nagy durranás egy autóban. Harry ül benne. Oké. Na és? Na meg azon is jártattam az agyam, hogy Georgi mit imád annyira rajta. Ismeretlenül is annyira nagyképűnek látszik, hogy az elképesztő.
De ha ez a szívük vágya, akkor megteszem hogy készítek a kocsiról néhány fotót. 

Már egészen közel álltam hozzá, mikor elő akartam venni fényképezőm, de az a lyukas kezűségemnek köszönhetően a földre esett, egyenesen az autó mellé.
Gyorsan lehajoltam érte, azonban mikor ismét fel akartam egyenesedni, arra lettem figyelmes hogy az ajtó kinyitódik és fejbe vág...