9. rész: Hivatalosan is barátnő.

Ez egy olyan érzés, melyet nem tudsz elmagyarázni. Ez valami olyan dolog, ami ösztönösen benned van. Nem tudod hogyan történt, melyik óvatlan pillanatban, de nem is akarsz rá válaszokat keresni. Egyszerűen csak érezni akarod ezt a felfoghatatlan valamit, amikor a közeledben van.

Úgy érzed te és ő alkottok valamit, ami tökéletes. Ketten együtt. Kiegészítitek egymást.

Nem mondanám hogy szerelmes vagyok Harry-be. Egyenlőre legalábbis biztos nem. Hiszen a szerelemhez idő kell. Viszont abban biztos voltam hogy ez valami különleges dolog kezdete. Csakhogy egy csók még nem biztos hogy bármit is jelent. Hiszen az emberek nem csak azért csókolóznak mert szeretik egymást, vagy bármi ilyesmi. Főleg nem Harry. És mi van ha tőlem sem akar semmi komolyat? Annyi lánnyal látni mostanság, és a legtöbbel csak maximum két randija volt. Féltem hogy nekem is ez lesz a sorsom.

Vettem egy forró fürdőt, majd belebújtam pizsamámba, amely egy fehér top és egy kockás nadrág volt.
Hosszú napom volt, ezért késő estére már meglehetősen fáradt voltam. Nyöszörögve kicsoszogtam a konyhába hogy csináljak magamnak egy bögre kakaót. A helyiségben ott volt Georgi, Megan, Jade és Lola is, akik éppen valami társasjátékkal játszottak.
- Megjött a hősszerelmes - nézett rám sejtelmes mosollyal Meg.
- Megan, kérlek ne is említsd! Megcsókolta a férjem! Ezt nem tudom megbocsátani Grace - mondta szomorúan Georgi.
- Tényleg. Milyen volt a csók? - mosolygott rám Lola, majd kacsintott egyet.
- Hát... - mosolyodtam el a padlót fürkészve. - Nagyon jó.
- Aww - vágott kiskutyafejet Lol, majd odalépett hozzám és átölelt.
- De ebből még egyáltalán nem biztos hogy bármi is következik... - gondolkodtam el, miután ismét elkezdtem reálisan látni a világot.
- Ugyan már Grace! Ne légy ennyire bizalmatlan! Te magad mondtad hogy azt mondta különleges lány vagy. Nem hiszem hogy minden csajnak ezt mondta, akivel összeszűrte a levet - bátorított Lola.
- Lolnak igaza van. A jégkirálynőszerep nem áll jól. Ne akarj ennyire megközelíthetetlen lenni. Adj egy esélyt neki - szólt közbe Megan.
- Oké. A mai este folyamán nem akarom többször hallani azt a szót hogy Harry - pattant fel székéből Jade, majd elsétált mellettem, meglobogtatva pólóját, melyen egy "I hate Grace" felirat állt.
Jade-re a legmegfelelőbb szó az hogy utálatos. Az egész családról volt egy ilyen kis pólógyűjteménye, kivéve anyát és apát, mivel azért bele is szorult egy csepp jó modor. De lehet hogy az egy cseppel sokat mondtam...
Idegesen kinyújtottam rá nyelvem, majd megforgattam szemeimet.
- A szülinapomra csináltattam. Gondoltam meglepem magam ezzel a kis pólóval - vigyorodott el gonoszan, majd visszament a szobájába, melyet a legmegfelelőbb szóval inkább kriptának neveznék.

Nem igazán tudtam elaludni, mivel a gondolataim csak Harry körül cikáztak. Végre először azt érzem hogy ez valami igazi kezdete. 

* Harry szemszöge *

Még mindig a csók hatása alatt voltam, pedig már jó néhány órája történt. Nem is tudom elmondani mit érzek Grace iránt. De ez most egészen más. Valami olyan, amit régen nem éreztem már. 

Az utóbbi időben bármilyen kapcsolatom is volt, abban nem voltak igazi érzelmek. Azoknak a lányoknak akikkel mostanában közelebbi kapcsolatba kerültem, nem érdekeltek a legmélyebb érzései. 

Lehet hogy ez önzőn hangzik, de ez az igazság. De talán csak azért nem érdekelt, mert tudtam hogy egyikük sem az a lány akit keresek. 

És itt van egy ismét felszínes, csak egy pasi szájából elhangozható dolog. Az igazság az, hogy az eddigi lányoknak csak a teste érdekelt. Csak egy körre kellettek, semmi többre. De Grace-nél fel sem merült hogy csupán ennyiről lenne szó. Tényleg meg akartam ismerni, megtudni az összes gondolatát. Attól viszont rettegtem hogy azt hiszi majd, ő is csak egy kalandra kell.

Beléptem a ház ajtaján, majd amint becsuktam azt, nekidőltem. 

- Az arcodból ítélve nagyon jó dolgok történhettek veled ma - állt meg előttem Louis mellkasa alatt összefont karokkal, melyhez egy kaján vigyor is társult. A szívbajt hozta rám, ahogy hirtelen felbukkant a semmiből. 

- Megijesztettél haver - nevettem fel. - Egyébként eltaláltad. Megcsókoltam Gracet - mosolyodtam el a földet bámulva.

- Hohó! Akkor ezért vagy ilyen elvarázsolt - veregette meg vállam, majd rám kacsintott. - Valami azt súgja nekem hogy itt valami szerelemdolog van a levegőben - mosolyodott el. 

- Hát ki tudja. Lehet hogy igazad van... - vontam meg vállam könnyedén, majd felsétáltam a lépcsőn és szobám felé vettem az irányt. 

Az ágyon fekve fürkésztem a plafont, gondolataimban elmerülve, mikor hirtelen arra lettem figyelmes hogy telefonom megcsörren. Egy laza mozdulattal odanyúltam az éjjeliszekrényemhez, majd kezembe vettem a készüléket és megnéztem ki hív. Nagy meglepetésemre Paul volt az. 

- Szia Paul - szóltam bele kissé meglepődve. 

- Harry, a kis színjáték arról hogy együtt jársz Grace-szel, remekül alakul. Nagyon hiteles - mondta elismerő hangnemben.

- Hát, lehet hogy hamarosan nem csak színjáték lesz... - gondolkodtam el. 

- Az tény hogy én sem bánnám, ha lenne már egy rendes, igazi barátnőd. Büszke lennék magamra ha nekem köszönhetően jönnétek össze, hiszen én javasoltam - jobban mondva utasítottam hogy játsszátok el ezt a kis együtt járást - váltott át büszke hanghordozásba. 

- Igen Paul, ezt csakis neked köszönhetnénk - mosolyodtam el.

Rövid telefonbeszélgetésünk után egy gyors zuhany beiktatásával el is tettem magam másnapra, mivel délelőtt egy szereplés várt ránk valamelyik tévéshowban.

* Grace szemszöge *

Álmosan kikászálódtam az ágyból, majd szomorúan tudatosítottam magamban hogy pocsék az idő odakint. Az eső esett és meglehetősen hideg volt. London...

Az időjárás szellemében felvettem egy fekete topot, erre egy szürke, laza kardigánt és egy farmernadrágot. 

Mikor elindultam a suliba, természetesen ehhez a szereléshez egy farmerdzseki is társult. 

Már az első óra előtt tudtam hogy az iskolában egy újabb horrornap vár rám. Nehéz tantárgyak, idegesítő osztálytársak... Kell ennél több?
A fizika sosem volt az erősségem. Ugyan mindig jó tanuló voltam, de sosem az a színkitűnő fajta.
Ez a cseppet sem könnyű tantárgy pedig egyike volt azoknak, melyeket nem igazán értettem.
A tanár pedig kipécézett magának, és a szemében látszott hogy elhatározta: "Ennek a lánynak semmiképpen sem lesz könnyű dolga."
Az iskolában néhányan odajöttek hozzám és arról kérdezgettek hogy milyen Harry barátnőjének lenni. Azonban voltak akik csak megvető pillantásokat intéztek felém. 
Az utolsó óra előtti szünetben Georgi és Megan társaságában sétáltam végig a folyosón. Hirtelen valaki megállított, majd odalépett hozzám. Nem nagyon tudtam még az osztálytársaim nevét, de néhány másodperc múlva beugrott, hogy aki velem szemben áll, az nem más mint Jake, a kissé érdekes viselkedésű padtársam kémiaóráról.
- Ó, szia Jake - mosolyogtam rá zavaromban.
- Szia Grace - mondta, majd kissé elpirult, melyet nem tudtam mire vélni. - Ha szabad megjegyeznem, ma abszolúte klasszul nézel ki. Szokás szerint - dadogott, mire hátam mögött meghallottam hogy Georgi halkan kuncogni kezd.
Jake nem tartozik azon fiúk közé, akikért a lányok odavannak. Éppen az ellenkezője. Furcsa, kissé elvont és néha elég flúgos. Néha olyan mintha lenne egy saját kis világa. Igen, általában engem csak az ilyenek vesznek észre.
- Izé, köszönöm - mosolyodtam el ismét. Elég kínos szituáció volt. Legalábbis nekem.
Éppen ki akartam menteni magam valamilyen frappáns kifogással, mikor Jake háta mögött Dan bukkant fel. Nem ronda srác, sőt... Nagyon is helyes. De egyáltalán nem szimpi ezzel a felfuvalkodott viselkedéssel.
- Kopj le haver, nem tetszel neki - hessegette el kezeivel Jake-et, mire ő engedelmeskedve, lehajtott fejjel távozott.
Elég bunkó ez a gyerek, azt meg kell hagyni.
- Mi újság Grace? - kérdezte, majd rám nézett egy amolyan fogvillantós mosollyal.
- Szia turmixszal leöntögető fiú - forgattam meg szemeimet, majd éppen elmentem volna, mikor hirtelen maga felé fordított.
- Igazából csak annyit akartam mondani hogy ma lesz egy buli a Trafalgar Square melletti egyik szórakozóhelyen, és gondoltam eljöhetnél.
- Biztos lehetsz benne hogy nem fogok elmenni - mosolyogtam rá ironikusan, majd elsétáltam.
Miután elmentem még utánam kiabálta a szórakozóhely nevét, melyet ugyan nem állt szándékomban, de valahogy sikerült memorizálnom.

- Van egy hódolód Gracie - lökött oldalba Georgi, majd felnevetett.
- Ne is mondd... - sóhajtottam fel hangosan, mikor Jake-re gondoltam. - Komolyan, talán csak azért az ilyenek vesznek észre, mert a "normális" emberek engem is olyannak gondolnak mint Jake-et - gondolkodtam el.
- Jaj könyörgöm Grace... Minden egyes alkalommal fel kell hogy hozzam, Harry megcsókolt! Ez nem elég bizonyíték arra hogy te egy elképesztő lány vagy? - bátorított Megan.
- Csak egy a bökkenő. Én egyáltalán nem abba a világba tartozom amibe Harry. És az oké, hogy eljátsszuk a turbékoló szerelmespárt, de a valóságban ez nem működne... Hozzá egy olyan lány passzol mint Shay. A tökéletes alakú, tökéletes arcú, szintén híres csaj. Szent meggyőződésem hogy az ilyen emberek genetikailag egymásra vannak programozva.
- Oké, ebben talán van igazság... - mondta ki őszintén Georgi.
Megan csak szemforgatással reagált pesszimista hozzáállásomra.
- Jelentkeztél a táncklubba? - kérdezte.
- Még nem... - Éreztem hogy ebből a bizonyos még nem-ből semmi sem lesz, ugyanis már arra sem volt bátorságom hogy jelentkezzek.
- Oké, ha nem jelentkezel, akkor majd én fogok - közölte Meg, majd se szó se beszéd, elsétált.


Fáradtan csörtettem be bejárati ajtónkon, majd nagyon meglepődtem, mikor megpillantottam nagymamámat a nappaliban.
- Nagyiiii! - nyújtottam el az "i" betűt hatalmas vigyorral arcomon, majd odarohantam hozzá és szorosan átöleltem.
Őt az egész családunk egytől egyig imádta. Még Jade is, ami nagyon nagy szó. Talán azért szerette annyira, mert a nagyi pontosan olyan érdekes személyiség volt mint ő. Ha nem ismernéd, sosem mondanád meg róla hogy ötvenkilenc éves. Egyébként sem idős, de ennél sokkal fiatalabbnak néz ki. Ötvennél többnek nem gondolnád. Mindig fontos volt neki hogy jól nézzen ki, és hogy az emberek ne tudják megmondani a valódi korát. Ezt néha kissé túlzásba is viszi...
Fiatalon szülte anyát, tizenhét évesen. A fiatalon szülés hibájába anya is beleesett, ugyanis Andrew-t húszévesen szülte, ami valljuk be, szintén elég korai.
Mindezek ellenére én is nagyon szeretem, és azt bátran ki merem jelenteni hogy ő a legklasszabb és a legfiatalosabb nagyi a világon.
- Szia kincsem - ölelt át, majd adott egy puszit fejemre. - Hogy megnőtt az én hamarosan tizenhét éves unokám - nézett végig rajtam, majd elmosolyodott. 
- Meddig maradsz? - kérdeztem mosolyogva.
- Úgy tervezem hogy két hétig, ha nem sokallod - kacsintott rám.
- Bár tovább is maradhatnál - sóhajtottam fel, majd megpusziltam és elmentem szobámba azzal az indokkal hogy tanulnom kell, mely teljes mértékben igaz is volt.

Miközben tanultam, sok más dolgon is gondolkodni kezdtem. Legfőképpen Harryn, és apán. Azon hogy vajon miért hagyott el minket ilyen hirtelen, és miért sürget ennyire mindent.
Időközben hallottam hogy anya is hazaért. Sok kérdés kavargott fejemben apával kapcsolatban, melyekre választ akartam kapni.
Kibaktattam a konyhába, majd leültem anya mellé.
- Szia anyu - mondtam halkan, majd nyomtam egy puszit arcára.
- Szia Gracie - köszönt, majd ő is adott egy puszit. - Hogy telt a napod?
- Rosszul, de mindegy... Nem lényeges. Másról szeretnék veled beszélni.
- Miről? - kérdezte kíváncsian.
- Anya, tudom hogy valamit elhallgattok előlem apával. Miért siet ennyire mindennel? Például az esküvővel... Két hét múlva meg már azt a hírt kapjuk hogy Nell terhes? Kérlek mondd el hogy mi az oka mindennek - néztem mélyen szemeibe.
- Nézd kicsim... - sóhajtott fel, majd füle mögé tűrte haját. - Majd apád elmond mindent, ha úgy tartja jónak. Addig kérlek légy egy kicsit türelmes - kérlelt.
- Pöpec... Apa szó nélkül lelép, te meg nem vagy képes elmondani ennek az okát. Jó kis szüleim vannak, mondhatom - álltam fel ingerülten, majd kisétáltam az előszobába.
Nem is tudom mi ütött akkor belém. Csak ideges voltam az egész válásügy miatt, és tudtam hogy van valami amiről nem tudok.
Magamra kaptam tornacipőm és farmerdzsekim, majd kiviharzottam lakásunk bejárati ajtaján. Anya és a nagyi is utánam szóltak, de nem törődtem velük. Csak mentem, de nem tudtam hova. Már sötét volt és hideg, de nem nagyon érdekelt. Egyedül akartam lenni.
Egy válás minden gyereket megvisel. Most mégis úgy éreztem, hogy engem különösen megviselt. Jobban mint a többieket. Ugyanis apa mindig nagyon közel állt a szívemhez.
Később, mikor már jó sokat sétáltam és buszoztam, eszembe jutott hogy Dan felajánlotta, menjek el egy patira. Ennek a srácnak undorodtam az egész jellemétől, de most mégis úgy éreztem oda kell mennem.
Emlékeztem a szórakozóhely nevére, ezért rögtön arrafelé vettem az irányt.

Mikor beléptem a parti színhelyére, azonnal megpillantottam Dant, ahogyan éppen egy lánnyal táncol.
Néhány másodpercen belül észrevett, majd a lányt finoman eltolta magától és odasétált hozzám.
- Szia! Örülök hogy eljöttél - mondta. A hangos zene közepette alig hallottam azt, amit mondott. - Kérsz valami italt? - kérdezte mosolyogva.
- Nem - ráztam meg fejem magabiztosan.
Néhány perc múlva rájöttem hogy az ilyen helyek bizony nem nekem valók, ezért inkább leültem egy kanapéra a sarokban, melyen már alig volt hely, mivel jobbára csókolózó szerelmespárok - vagy csak szimplán olyanok akik a buliban szedték fel egymást - és olyan szorongó emberek ültek rajta mint én. 
Hirtelen ismét megpillantottam Dant, aki egy laza mozdulattal levetette magát mellém.
- Mi az, nem élvezed a partit? - kérdezte.
- Nem igazán. Azt hiszem jobb lesz ha inkább hazamegyek - motyogtam.
- Ne! Kérlek maradj - nézett mélyen szemeimbe, majd kissé közelebb ült hozzám. Néhány másodperc után már annyira közel volt, hogy csípője súrolta oldalamat. Egy hirtelen mozdulattal hajamhoz nyúlt, majd végigsimított rajta, ezután pedig az arcomon. Ha nem eszmélek rá mit csinál, a következő pillanatban már megcsókolt volna. Éppen ezért eltávolodtam tőle, de neki látszólag nem esett le hogy mit akartam jelezni ezzel a gesztussal. Vagy csak nem akarta tudomásul venni, és azért is próbálkozott. És valószínűleg a második a feltételezés valószínűbb. Csak nem adta fel, ismét közelebb jött hozzám, majd arcával enyémhez hajolt, és végigsimított derekamon.
Ezúttal már tényleg betelt a pohár. Ellöktem magamtól, majd idegesen felálltam.
- Ne merj még egyszer hozzámérni - néztem rá dühös tekintettel, majd ellökve utamból minden partizó fiatalt, kiviharzottam a szórakozóhelyről.
Dan-től egyszerűen kiráz a hideg. Persze egyáltalán nem jó értelemben. Kicsit rettegtem is tőle, mivel meg lett volna rá a lehetősége hogy utánam jöjjön, ami biztos hogy semmiképp sem végződött volna jól.
Átrohantam a Trafalgar Square-en, majd hirtelen megálltam egy ház lépcsőjénél, és leültem oda. Fejem térdemre hajtottam, és gondolkodni kezdtem. Aggasztott minden, ami mostanában történt velem. De legfőképpen a szüleim válása, és ezzel kapcsolatban sok rossz előérzetem is volt. Régóta próbáltam már erős maradni. Talán túl régóta is. Ezért ott, abban a pillanatban úgy éreztem ki kell adnom magamból azt a sok mindent, ami lelkemet nyomja. Könnyeim hullani kezdtek, mely végül zokogássá alakult.

Néhány perce már ülhettem ott, összekuporodva, könnyeimmel küszködve, mikor tőlem néhány méterre hangos zene ütötte meg fülem, azonban ez két másodpercen belül el is halkult. Oldalra pillantottam, majd megláttam hogy egy fiú lépett ki valamelyik, hozzám közel lévő szórakozóhelyről.
Ahogy figyeltem mozdulatait és vonásait, egyre inkább ismerőssé vált.
- Grace? - kérdezte meglepődve. Mikor közelebb jött, rájöttem hogy Harry az. Természetesen csak a sötét miatt nem ismertem fel, de amikor odalépett hozzám, már bizonyossá vált hogy ő az. - Mit csinálsz itt? - kérdezte határozatlanul, majd leült mellém.
Kissé mindketten zavarban voltunk, hiszen ami tegnap történt köztünk az nem volt éppen baráti...
- Hosszú történet... - sóhajtottam fel, majd letöröltem könnyeim arcomról.
- És miért sírsz? - kérdezte ijedten.
- Még hosszabb történet... - nevettem fel ironikusan. - Hát te?
- Egy... Buliban vagyok - mutatott a zajos épület felé. - Illetve most már csak voltam.
- Nyugodtan menj vissza, elleszek én egyedül is - vontam meg vállam szipogva.
- Nem, egyébként sem maradtam volna... Ne vigyelek haza?
- Nem igazán vágyom most arra hogy otthon legyek - haraptam ajkamba, majd elkezdtem a járdát kémlelni.
- Akkor gyere hozzám - Egy hirtelen mozdulattal felállt, majd felém nyújtotta kezét, jelezve hogy menjek vele.
Egy bólintás kíséretében elfogadtam ajánlatát.
Néhány perc múlva tudatosult benne hogy ő most nem vezethet, ugyanis ivott. Végül úgy döntöttünk hívunk egy taxit, amely sikeresen eljuttatott Harry házához.


- Kérsz valamit inni, vagy enni? - kérdezte, miközben levette lábáról cipőjét.
- Hát... Azt hiszem jól esne most valami ennivaló, mivel éhen halok - mondtam, mire elmosolyodott.
- Akkor gyere, keresünk valami kaját - intett kezével, jelezve hogy menjek utána.

Elég vicces látvány tárult elém, mikor benéztem hűtőjébe. Volt benne egy félig megevett torta, egy adag taco, meg néhány egyszerűbb étel, mint például sajtok, oldalt pedig egy üveg narancslé figyelt.
- Hát, attól tartok nem túl nagy a választék - húzta félre ajkait, mire halkan felnevettem. - Várj, talán a mélyhűtő még kisegíthet - csillantok fel szemei, majd kinyitotta a kis ajtót.
Nagyon megörültünk, mikor megláttunk egy mirelit pizzát, amely hawaii ízesítésű volt. Vigyorogva vonogatta szemöldökét, majd egy laza mozdulattal kikapta az étvágygerjesztő ételt és bedobta a mikroba.

Ledobtam az utolsó szelet szélét tányéromra, majd ránéztem Harryre, aki addigra már végzett az étkezéssel.
- Ízlett? - mosolygott rám.
- Isteni volt - viszonoztam mosolyát.
- Gyere, menjünk át a nappaliba - invitált át a másik helyiségbe.

Levetettem magam a kanapéra, ő pedig ugyanezt tette.
- Figyelj, biztos nem akarod elmondani mi a baj? - érintette meg kezem, majd mélyen szemeimbe nézett.
Hangosan felsóhajtottam, majd úgy döntöttem mégiscsak jobb lenne kiadni magamból valakinek a gondjaimat.
- A szüleimről van szó... - sütöttem le szemeimet.
- Történt valami?
- Valójában nem, csak rossz előérzetem van - néztem ki az ablakon, ahol az eső éppen szemerkélt. - Tudod, furcsállom hogy apa ilyen hirtelen elhagyott minket. És olyan érzésem van, hogy valamit titkolnak előlem... A másik pedig az, hogy nem is ismerem az új nőjét, akit hamarosan el is vesz feleségül. Minden olyan bizonytalan... - szegeztem tekintetem a padlóra.
- Hé - suttogta, majd államnál fogva finoman felemelte fejem. - Minden rendbe jön.
Szemeivel végigfürkészte minden vonásomat, melytől kissé elpirultam.
- Egyébként úgy etted azt a pizzát mintha két hete nem jutottál volna táplálékhoz - nevetett fel. Nyilvánvalóan olyan szándéka is volt ezzel a megszólalással, hogy kissé elterelje a témát.
- Hát, én már csak ilyen jó étvágyú vagyok - vontam meg vállam mosolyogva. - A koplalás nem az én stílusom.
- Igen? Ezt örömmel hallom - mosolyodott el. - Tehát akkor ha választhatnál... Puffasztott rizst vagy egy dupla sajtburgert ennél?
- Hmm... Egyértelműen egy dupla sajtburgert - mondtam nevetve, mire ő is elmosolyodott.
- Grace, te olyan igazi vagy - suttogta, majd közelebb hajolt hozzám. - De mégis úgy érzem hogy nem akarsz közel engedni magadhoz. Tudom hogy azt hiszed te sem kellenél sokáig, de ez nem így van. Te nem olyan vagy mint a többi lány. Van benned valami, ami más. Amire szükségem van - Miközben mindezt elmondta, végig mereven állta tekintetem.
- Harry, én... - Nem tudtam befejezni mondatomat, mivel mutatóujjával ajkaimhoz nyúlt, jelezve hogy maradjak csöndben.
- Ne mondj semmit - szólalt meg halkan.
Már megszoktam hogy ezek a tökéletes pillanatok mindig csődbe mennek, mikor valaki úgy érzi, hogy ezt mindenképpen tönkre akarja tenni.
Ez alkalommal csöngetés vetett véget a tökéletes pillanatnak.
Harry hangosan felsóhajtott, majd odasétált az előszobába, és kinyitotta az ajtót.
Nagyon felment bennem a pumpa, mikor meghallottam Shay idegesítő hangját.
- Mit keres ez itt? - kérdeztem suttogva magamtól.
Az irritáló hanghoz hamarosan egy arc is társult, mely még inkább felidegesített.
- Harry, miért tűntél el ilyen hirtelen a partiról? - lépett be a nappaliba. - Ó, Grace... Megleptél. Mit keresel te itt? - kérdezte, miután megpillantott. Shay még mindig azt hitte hogy mi valójában is együtt járunk, ami ugyan nem állt túl messze a valóságtól, de nem is volt százszázalékosan igaz.
- Ti együtt voltatok bulizni? - vontam fel szemöldököm. - És egyébként meg a barátnője vagyok. Azt hiszem ez elég indok arra hogy a házában legyek - forgattam meg szemeimet Miss IQ királynő megszólalása után.
- Én ezt még mindig nem tudom felfogni...
- Ugyan mit? - kérdeztem felháborodva.
- Azt hogy Harry miért pont téged választott - nézett rám megvetően.
- Én viszont nagyon is fel tudom fogni hogy miről van itt szó... Az a bajod, hogy az állítólagos volt "pasid", aki igazából nem is volt annyira a pasid, engem szeret és nem téged. Nem tudsz beletörődni ugye? - kérdeztem egy pimasz mosollyal arcomon, majd kihívóan felvontam szemöldököm.
Ezen mondataim azonban abszolút igaznak bizonyultak.
Néhány másodpercig csak dühösen bámult rám, majd mint egy vadmacska, szó szerint majdnem nekem ugrott. Ha Harry nincs ott, lehet hogy kitépi a hajam.
- Oké, elég volt! - állt közénk Harry, majd szétválasztott minket. - Shay, most inkább menj el - utasította Shayt, majd megragadta kezét és elindult a bejárati ajtó felé.
Shay vetett rám még egy ördögi pillantást, majd megadva magát Harry után ment.

Már jó néhány perce álltak az előszobában, mikor elegem lett. Nem fogok órákig itt gubbasztani, és arra várni hogy Harry visszajöjjön.
Felpattantam a kanapéról, majd odasétáltam az előszobába. De bár ne tettem volna... Éppen egymást csókolva álltak, melytől abban a pillanatban úgy éreztem hogy összetört a szívem.
Én megmondtam. Két ennyire különböző világ nem fér össze. Én sosem leszek az a ragyogó lány, akit mindenki szívesen mutogat maga mellett. És legfőképpen nem egy ilyen fiú, aki a fél világot megkaphatja. De ha ezt Harry is tudja, akkor mi értelme minden egyes alkalommal elmondani hogy "Jaj, te más vagy mint a többiek"? Persze, más... Még annyit sem érek a szemében mint a többi. Nagyon rossz volt ez az egész. Én életemben először azt hittem hogy ebből valami komoly dolog lesz. De úgy látszik, mint általában, úgy most is tévedtem.
- Én már itt sem vagyok - suttogtam könnyes szemekkel, majd magamra kaptam farmerdzsekim és kiviharzottam a házból. Hallottam hogy Harry utánam kiabált, majd kinyitotta az ajtót, és gyors léptekkel hozzám sietett.
- Grace, kérlek állj meg - ragadta meg vállam, majd maga felé fordított. - Ez félreértés!
- Ó könyörgöm csak ezt ne! - emeltem fel hangom. - Nem vagyok kíváncsi magyarázatokra. És valójában nem is tartozol velük. Te nem gondoltad komolyan ezt az egészet. És én is csak olyan vagyok mint a többi. Értem én.
- Nem, ez nem igaz! Én komolyan gondoltam mindent amit mondtam. Shay pedig csak... - Mint néhány másodperccel ezelőtt, most is belé fojtottam a szót, és nem hagytam hogy végigmondja amit akart.
- Mondtam már hogy fölösleges bármit is mondanod. És tudod mit? Szerintem hagyjuk ezt az egészet. Sem színjátékból, sem pedig valójában, ne legyen köztünk semmi. Oké?
- De miért? - kérdezte, miközben mélyen szemeimbe nézett.
- Nézd Harry... Nem kell tettetned hogy kedvelsz engem - viszonoztam mély pillantását, majd megfordultam és válaszra sem várva elsétáltam.



Idegesen vágtam ki magam előtt a bejárati ajtónkat, majd levettem cipőm és kabátom, ezután pedig berohantam a konyhába, ahol a kis családom valamennyi tagja jelen volt.
- Kicsim, hála az égnek hogy hazaértél - jött oda hozzám anya, majd szorosan átölelt. - De hol voltál? Halálra aggódtam magam. És a nagyi is.
- Nem lényeges - ráztam meg fejem, majd lesütöttem szemeimet.
- Nagyon szomorúnak tűnsz. Mi történt? - kérdezte kétségbeesetten Lol.
- Tök mindegy - sóhajtottam fel, majd megvontam vállam. - Csak nagyon fáj, ennyi - Nyilvánvalóan nem értették meg a tőmondataimból hogy miről beszélek, de őszintén szólva nem is akartam hogy felfogják mire gondolok.
- Én eleszem a fájdalmat - szólalt meg teli szájjal Andrew, majd halálosan nyugodt képpel folytatta szendvicsének lakmározását.
Szeretem Andrew diplomatikus beszólásait, amelyek még a legrosszabb pillanatokban is képesek egy halvány mosolyt csalni arcomra.
- Nem tudom miről van szó, de Grace, most láttam egy képet az interneten hogy Harry és Shay együtt mentek ma este bulizni - lépett be a helyiségbe a mit sem sejtő Georgi.
Remek... Ezek után még inkább tudatosult bennem hogy mi is történt ma, és hogy milyen ostoba voltam amiért azt hittem köztünk lehetne bármi is.

Sírva berohantam szobámba, majd levetettem magam az ágyra és összekuporodtam. Egy idióta vagyok, hogy nem jöttem rá már az elején. Köztünk nem lehet semmi, ugyanis hozzá nem én illek.
Valaki halkan benyitott szobámba, majd leült mellém.
- Kincsem, mi történt? - hallottam meg nagymamám kellemesen csengő hangját. - Erről a Harry fiúról van szó? - kérdezte, majd megsimogatta karom.
Csak szipogva bólintottam egyet, majd arcom párnámba temettem.
- Akarsz róla beszélni?
- Most inkább... Szeretnék egyedül lenni - motyogtam, majd letöröltem könnyeim arcomról.
- Rendben kicsim, megértem. Csináljak neked kakaót?
- Kérlek - mondtam halkan, mire adott egy puszit fejemre és kiment a szobámból.



Másnap reggel végre hétvége volt, én pedig tizenegyig aludtam, amely szünetekkor nálam teljesen megszokott volt.
Kényelmes tempóban kikászálódtam ágyamból, majd odasétáltam a szobámban elhelyezett tükörhöz, és kissé megigazítottam hajam.

Levetettem magam a kanapéra nagymamám mellé. A többiek éppen reggeliztek, én pedig úgy döntöttem várok amíg a tömeg eloszlik a konyhában.
- Hogy vagy Gracie? - utalt a tegnapra, majd végigsimított hajamon.
- Jól vagyok... - mosolyodtam el halványan, majd megvontam vállam, ezt pedig egy hatalmas ásítás követte.
Nem ragozva tovább a témát, inkább bekapcsoltuk a tévét, amelyben valami Gordon Ramsay vezette főzős műsor ment. Egészen érdekes volt, az étvágygerjesztő ínyencségek láttán pedig csak még inkább megéheztem.
Unottan ültünk a kanapén, mikor hirtelen csöngetésre lettünk figyelmesek.
- Ki lehet az ilyenkor? - vontam fel szemöldököm, majd elgondolkodtam.
- Majd én kinyitom - mormolta orra alatt Jade, majd odasétált az ajtóhoz.
Mikor kinyitotta, szívem hevesebben kezdett dobogni. Ennek ellenére viszont kissé ideges is lettem.
Harry lépett be lakásunkba, egy sapkával fején.
- Te futottál? Úgy lihegsz mint egy kutya - jegyezte meg szokásos "kedves" stílusában Jade.
- Igen... Egy csapat rajongólány kezdett el üldözni - sóhajtott fel, majd rátámaszkodott térdére.
Amikor megpillantott, egészen más arckifejezést véltem rajta felfedezni.
- Mit keresel itt Harry? - kérdeztem, majd felsóhajtottam.
Abban a pillanatban tudatosult bennem hogy egy szál rongyos pizsamában állok Harry előtt, melyhez társult egy szénakazal is a fejemen.
- Figyelj Grace, kérlek hallgass végig. Tegnap félreértetted az egész Shay dolgot. Ő csókolt meg engem, én nem akartam. Ez az egyik dolog. A másik pedig hogy amiket mondtam neked, azokat egytől egyig komolyan gondoltam. Az eddigi életemben nem sokszor éreztem még ilyet. Én azt szeretném, ha nem egy színjáték lenne ami köztünk van. Én többet akarok. Téged.
Szemében látszott, hogy ezeket komolyan gondolja. Akkor, ott elszállt szinte minden kétségem és bizonytalanságom.
Hátam mögé pillantottam, ahol Jade-et leszámítva az összes családtagom biztatóan bólogatott, jelezve hogy nem utasíthatom el Harryt.
Elmosolyodtam, majd lesütöttem szemeimet.
- Komolyan gondolod? - kérdeztem még mindig mosolyogva, a földet pásztázva.
- Teljesen komolyan - mondta ki magabiztosan, mire felemeltem fejem, majd mélyen szemeibe néztem. - Meg tudsz nekem bocsátani?
Néhány másodpercig gondolkodtam, de könnyen arra jutottam hogy nem lenne értelme elutasítanom, ugyanis nagyon kedvelem őt, és én magam is úgy éreztem esélyt kell adnom neki.
Azt gondoltam nincs is szükség szavakra, ezért csak egy hatalmas mosollyal arcomon gyors léptekkel odasétáltam hozzá, majd átöleltem. Abban a pillanatban ahogy karjaiba vetettem magam, ő megragadta csípőm és felemelt. Én pedig nem tiltakozva átkulcsoltam lábaim derekán.
- Szóval akkor Grace Harris... Leszel hivatalosan is a barátnőm? - kérdezte hatalmas mosollyal arcán.
- Ezer örömmel - viszonoztam mosolyát, majd nyaka köré fontam karjaim, közelebb hajoltam arcához és lágyan megcsókoltam.
- Akkor ezennel szeretnélek meghívni egy normális randira, idegsítő ex csajok és bármilyen zavaró tényező nélkül. Elfogadod az ajánlatot?

- Azt hiszem erre semmiképp sem mondhatnék nemet - kacsintottam rá. 

Innentől kezdve minden más értelmet nyert. Azt hiszem amikor azon az estén Harry eltalálta a fejem azzal az ajtóval, az egyik legjobb dolog ami valaha történhetett velem.